Feeds:
Posts
Comments

Posts Tagged ‘zene’

Tény, hogy nagyon könnyű és felszabadítóan észrevétlen a zenén keresztül nyelvet tanulni. A mostanra elég tűrhető angolom nem kis százaléka, sőt egyáltalán, az elindulása a zenének köszönhető.

Angolul hihetetlenül egyszerű a fogamra való muzsikát találni, hisz a(z ír) népzenétől a tradicionális blueson keresztül a swingen és a klasszikus rockzenén át az electroig és a jazzig minden jófélét szeretek (egyedül a diszkóval lehet a világból kikergetni), és nincs olyan irányzat, ahonnan ne tudnék több tucat szenzációs angolul (franciául, spanyolul, olaszul) éneklő előadót megnevezni.

Mondanom sem kell, a német zenével korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Persze a némettanulás előtti időkben is ismertem jópár német/osztrák zenészt, zenekart, biztos ismerős neked is a Rammstein, a Toten Hosen vagy Nena (bár pályája töretlen, és nem is énekel rosszul!), Falco, a Modern Talking, vagy a mára klasszikusnak számító Kraftwerk… és még sorolhatnám, de az általam igazán kedveltek jókora hányada na milyen nyelven énekel?

Persze angolul. Esetleg franciául. Gondolj a De Phazz-ra, Parov Stelarra, Waldeckre, de még Mozart operái is olasz nyelvűek. Hogy ennek mi az oka, külön tanulmányt érdemel, és már meg is írták természetesen, itt olvasható angolul: Miért nem énekelnek a német zenészek a saját nyelvükön?

Szóval nem egyszerű és kicsit elszomorító a helyzet. Azért ahogy a némettudásom gyarapodik, az internetes keresési képességem is finomul, meg persze a figyelmem is errefelé irányul, így egyre jobban megismerkedem a német kultúrával, teljes lavinaeffektus. Így találtam rá a már régóta kedvelt Peter Heppner korábbi zenekarára, a Wolfsheimre, bár a gyönyörűséges hangú Heppner sajnos mind a bandában, mind a szólópályáján, mondanom sem kell, 90%-ban angolul danolászik.

Azért ráakadtam pár tetszetős nótára, például az Übers Jahrt már tucatszor meghallgattam, megunhatatlan – és egyre érthetőbb.

Elég felkapott Németországban a Juli zenekar, olyannyira, hogy Die Perfekte Welle című daluk afféle kultikus himnusszá és egy német nyelvű válogatásalbum címévé nőtte ki magát. Fülbemászó kis tinglitangli a legtöbb számuk, de épp ezért többször hallgatható és a szövegük is könnyen érthető és megjegyezhető, ami nyelvtanulási szempontból a legjobb.

A fejletépős punk bulizni igen, de itthoni hallgatásra nem az én műfajom, viszont minden punk, punkrock bandának akadnak azért líraibb nótái is, például a fentebb említett Die Toten Hosen (ami a wiki szerint a német szlengben  impotenseket jelent 🙂 ) zenekarnak is:

Végül találtam két gitáros fazont is, Klaus Hoffmant és Hannes Wadert, és még nem adom fel a keresést.

Tudtok esetleg ajánlani valakit?

Advertisements

Read Full Post »

… nem biztos, hogy németből is működik.

Ahhoz, hogy legyen igazi (belső) motivációm megtanulni a nyelvet, muszáj megtalálnom azokat a szenvedélyeket, amikkel kedvem is van németül foglalkozni.

Angolból mondjuk az elsődleges hajtóerőm maga a nyelv volt, szimplán érdekelt a működése, és élveztem a pusztán nyelvvel való foglalkozást, témától függetlenül.

A második erő a zene volt, mindenáron érteni, tudni, birtokolni akartam a kedvelt zenéim szövegeit, ezért – ne feledjük, az Internet Előtti Korban járunk, öreg vagyok, yeah – egész délutánokon át görnyedtem a kazettás magnó előtt (Levis márka, Bécsből, nagy fless), a kazikat folyamatosan megállítva, visszapörgetve (szénnényújtva), hogy le tudjam írni a Rolling Stones, Hair, Simon & Garfunkel, Them dalok szövegeit. Sokszor csak az első betűt tudtam kivenni, aztán a másodikat, ezerrel lapozgattam a szótárt, hogy megtaláljam, mi lehet az. Hol volt akkor még lyricstraining, ezermillió dalos oldal, ahol egy-két szó alapján kidobja az áhítottat, dallamfelismerő app-ről pedig még a sci-fikben sem olvastunk.

Közben rákaptam az angolul olvasásra. Agatha Christie-vel kezdtem, rosszul, mert olyat választottam, ami kétnyelvű: az egyik oldalon az angol, a másikon a magyar, és persze mindenáron meg akartam feleltetni egymásnak a két szöveget, aztán feladtam és simán végigolvastam magyarul. Az első egynyelvű az Adrian Mole volt, óriási sikerélmény, és máig emlékszem bizonyos szavakra, amiket belőle tanultam meg. Sok Roald Dahl, Clive Barker és számos gyerekkönyv követte aztán, most visszanézve 2011-es évet pedig látom, hogy az elolvasott kb 57 könyvből (azért kb, mert párat félbehagytam) 15 volt magyar, a többi mind angol.

A harmadik motivációs kulcsot emberek jelentették. Szerelem, naná. Ha van egy ember, akivel szeretnél mindent megosztani, folyamatosan azon jár az agyad, hogyan mondanád el neki ezt meg azt meg még amazt is, ennél jobb nem is kell. Az sicher, hogy a kedvéért elolvasod az általa ajánlott könyvet, megnézed az összes kedves filmjét, bújod az szótárt, hogy minél pontosabban fejezd ki magad NEKI.

Zene. Tehát mint mondtam, akarok tudni németül, érdekel a nyelv mint olyan, de például most kapásból nem tudnék olyan németül éneklő német (osztrák, svájci, stb) zenekart mondani, akikért repesnék. A németről pont nem az igényes rock, blues, jazz, electro jut eszembe hanem a 80-as évek szexfilmjei, de ez lehet az én félműveltségem miatt. Feladat: ezen változtatni (ma!), a lyricstraining segít.

Könyvek. Ugyan Lomb Kató és Hevesi Mihály mást mondanak, de nincsenek illúzióim, egyelőre nem fogok Thomas Mannt, Rudolf Steinert, Böllt, Hesse-t vagy Günter Grass-t falni eredetiben, bár hajthat az, hogy nagyon szeretnék. Feladat: német könnyített olvasmányok beszerzése (?).

Emberek. A szerelmet passzolom, de a már említett osztrák barátnőim (és a hütték kiszolgálói:)) ) miatt szívesen csiszolgatom a tudásomat.

Filmekről legközelebb.

Szerinted a nyelv birtoklásának a vágyán kívül még mi motiválhat?

Read Full Post »