Feeds:
Posts
Comments

Posts Tagged ‘tankönyv’

Még tartozom egy rövid magyarázattal: az előző és ebben a cikkben taglalt nyelvkönyv alatt a kurzuskönyveket értem, tehát nem a nyelvtani összefoglalókat, nyelvtani gyakorlókat, nem a nyelvvizsga-felkészítőket vagy szókincsbővítő könyveket, hanem amiket kifejezetten nyelvórai (jobb esetben és/vagy egyéni) használatra készítettek.

1. Az egyik legfontosabb tudnivaló a kurzuskönyvekkel kapcsolatban, hogy igyekeznek mindig aktuális lenni, a legfrissebb híreket, újdonságokat, témákat használni, ami nagyon klassz, viszont emiatt sebesen idejétmúlttá is válnak sajnos. Ami pár éve releváns volt (például Egy nap Michael Jackson életében), az egyik percről a  másikra bukta lehet, bár a leleményes tanár átteheti múlt időbe az egész sztorit, na de értjük a bibit.

Ugyanez a helyzet és a baj az én 1991-es Themenemmel is, és azt még nem is tudom felmérni egyelőre, hogy a német nyelv mennyit változott az elmúlt 21 évben a könyvhöz képest. Mert bizony ezt is figyelembe kell venni: hiába örülnénk nagyon egy kifogástalan állapotú régi tankönyvnek vagy szótárnak az antikvárumból/könyvtárból/padlásról, ha gyakorlatilag használhatatlanul ósdi, az élő nyelvből már kikopott struktúrákat, szókincset tartalmaz, olyasmit pedig nem, ami időszerű és fontos lenne most. Persze nagyon szórakoztató lehet egy régebbi könyv végigolvasgatása is, például máig némi nosztalgiával emlékszem a Streamline sorozatra (bizonyos szempontból még vissza fogok rá térni), vagy a gimisként egyedül végigolvasott klasszikus Angol nyelvkönyv I.-re.

A nyelv folyamatosan változik, ezt muszáj tudomásul venni, ráadásul a nyelvkönyvek sterilek és középre főzöttek: főleg kezdő szinten valamiféle általános nyelvet (van olyan egyáltalán?!) igyekeznek megragadni és megtanítani, kevés kivételtől eltekintve nem veszik figyelembe a területi sajátosságokat, dialektusokat, eltérő szókincset (alapvideo a témában).

A nyelvkönyvön nevelt egyszeri nyelvtanuló a sok év kurzuskönyvezés után egyszer csak külföldre kerül, aztán szegény csak kapkodja a fejét, hogy senki az égegyadta világon nem beszél úgy, ahogy a könyv szereplői. Na neeem.

Megoldás: válassz friss kiadású könyvet, de akár új, akár régebbi, ne hagyatkozz kizárólagosan csak rá! Mankó legyen, ne tolókocsi. Mi legyen mellette, később következik.

2. A másik probléma a belbecsen kívül a külcsínnel lehet, főképp, ha egy vagyonért megvetette veled az iskola/a tanárod, mert épp arra kaptak kedvezményt a kiadótól. Nehéz, ormótlan, nem tetszik a színe, borzalmasak a rajzok, vagy folytatásos sztori, és nem tudsz azonosulni a szereplőkkel, idegesítenek a helyzetek és unalmas az egész úgy ahogy van – semmi értelme. Ne tanulj olyanból, ami nem tetszik! (Pont így jártam Bálinthoz hasonlóan a Start! némettel, bár csak könyvtárból vettem ki, de szenvedés volt.)

Megoldás: ha megteheted, válaszd ki te magad a könyved: kezdj rögtön egy idegennyelvű boltban, vagy olyanban, ahol bőséges a nyelvkönyv-választék. Olvass bele alaposan a könyvesboltban, nézz utána a neten, milyen kiegészítő cuccokat (CD-t, online támogatást…) tartalmaz, kérdezd meg ismerőseidet. Tisztában vagyok vele, hogy ma már csak az nem letölthető, amit nem akarunk, de én azt javaslom, vedd meg (vagy kérd kölcsön, ha minden kötél szakad) a papírformát, ha megtaláltad az igazit: a saját példányba tudsz jegyzetelni, magaddal tudod vinni, nem kell a gép előtt tespedni vele, hogy a rosszul beszkenelt kalóz pdf-fel nyűglődj. Ha van e-könyv olvasód/tableted, egy fokkal jobb mint a PC/laptop, de nekem például kell az, hogy ne csak digitálisan szamárfülezzek a Kindle-ön a németemben, hanem ceruzával firkálhassak, rajzolhassak a lapra, ragaszthassak bele színes cetliket és a többi. Ízlés dolga persze.

3. A harmadik buktató az lehet, hogy brutálisan unalmas a könyv. Ha tanfolyamra jársz és a tanár csak és kizárólag azt használja, és mindig minden feladatot (egy könyvben azért hasonló szisztémára építkeznek fejezetenként) ugyanúgy csináltat meg, az borzasztó lehet. Ha önállóan tanulsz, és csak azt nézed, mennyi lecke, hány oldal van még hátra, ugyanez a helyzet, értelmetlen és eredménytelen az egész.

Megoldás: ismételten a jó, körültekintő könyvválasztás, illetve ha muszáj (pl. suliban) olyan tanárhoz járnod, aki ötlettelen, kiégett (meg akkor is, ha nem!!), saját anyagok gyűjtése a meglévő könyv mellé. A Google a te barátod!

4. A következő probléma az előző cikkben említett kétnyelvűség. Aki régebbi franciás, tán emlékszik a Pataki-féle Francia nyelvkönyvre, vagy, ami még sokkal de sokkal rosszabb, németből a Start!-ra. Főleg utóbbiban jóformán több a magyar szöveg, mint a német, minden egyes, egyébként túlságosan hosszú olvasmányt német-magyar szószedet követ, koncepciónak pedig csak nyomai vannak. Mert az, hogy egy új szavaktól hemzsegő olvasmányt követ egy 30-40 szót tartalmazó lista, amikkel utána semmit nem kezdünk igazán, annak semmi értelme. Én legalábbis így voltam vele: küzdöttem a szövegekkel, folyton hátralapoztam a szószedetben a magyar jelentésért, anélkül, hogy a szövegkörnyezetből megpróbáltam volna kitalálni a jelentést. Persze az ember örül, úgy véli, érti, amiről szó van, de az előforduló új szavak alig-alig jöttek elő a következő leckében, nem kellett százféle módon rögzíteni-gyakorolni őket, tehát kábé egyik szememen be, a másikon ki. (A munkafüzetet nem használtam, lehetséges, hogy megtámogatta a tankönyvet, de mivel annyira nem tetszett a könyv, nem is akartam megismerni.)

Megoldás: NE L2-L1 szószedetes könyvet válassz!! Különösképp, ha már nem vagy teljesen kezdő, hidd el, türelemmel és kitartással rá fogsz jönni mindenre, és ha jól felépített a könyv, önetető lesz teljesen. Kritikus helyzetben pedig segít a szótár (lehetőleg minél hamarabb az egynyelvű).

5. Az utolsó probléma nem csak a nyelvkönyvekre, hanem a nyelvtanfolyamokra is igaz: sokan vesznek egy könyvet/beiratkoznak egy tanfolyamra, és ezzel laza mozdulattal áthárítják a felelősséget magukról. A kurzuskönyv megvétele, a tanfolyamra járás hamis illúziót keltenek: azzal hitegetnek, meg fogjuk tanulni tőlük a nyelvet, vagy ami még neccesebb, hogy a könyv, a tanár megtanítja nekünk.

Hát bizony, hallgassatok a bölcs veteránra: önmagában mindkettő kevés, mert ahogy mondottam volt, nincsen tuti módszer, és senki nem fogja álmunkban beletölteni a fejünkbe a tudományt (őszinte bánatunkra 🙂 ). Ha kizárólag a kurzuskönyvre akarsz hagyatkozni, az első téged nem annyira érdeklő résznél elveszted a motivációdat, de a heti két óra tanfolyamra járás sem kecsegtet villám- vagy turbóeredménnyel (még ha a neve ezt sugallja is, bocs), viszont brutál drága.

Láttam már amúgy a kurzuskönyvekkel kapcsolatban mindenféle variációt: egyik tanítványom a 0. angolos évfolyam alatt 2 könyvet, a NEF Elementary-t és Pre-Intermediete-et “vette végig”, és viszonylag rövid felkészüléssel vidáman letette az ECL B2-es (középfokú) vizsgát, annyira készségszintű volt a tudása. Nem a két könyvnek, hanem a heti huszonsok angolórának, a nyilván kompetens tanároknak és persze a szorgalmának és az eszességének is köszönhető. Ugyanakkor nemrégiben szintfelmérőztettem egy a sulijában a NEF Intermediate-ből tanuló lánykát, őt még B1-es szintűnek sem merném nevezni, hiába “tanulta már” a present perfect contiunoust meg az összes conditionalt.

Megoldás: állj több lábra! Akár jársz nyelvórára, magántanárhoz, segít a barátod, akár tök egyedül tanulsz, ne ragadj le egy könyvnél, hanganyagnál, módszernél! Gyűjts cikkeket, podcastokat, blogokat, online boltok oldalait, újságokat, könnyített olvasmányokat, játékokat, képregényeket, filmeket, zenéket, videokat, fórumokat a téged érdeklő témákban. Minél többfélét használsz, minél jobban érdekel az amit olvasol/hallgatsz anélkül, hogy kvázi a nyelvre fókuszálnál, és minél hamarabb közelítenek anyagaid az autentikus felé, annál jobb.

Összegzőül: A jól, általad megválasztott kurzuskönyv segítségedre lehet, de nem szabad a bibliádnak tekinteni.

Jó kiegészítő, de nem a nyelvtanulási non plus ultrád. Ámen 🙂

Advertisements

Read Full Post »

És miért nem? 🙂

Pár szubjektív érv a nyelvkönyvek mellett. És ellen.

Meggyőződésem, hogy a nyelvtanulásban segítségünkre lehet egy jó, a szintünknek megfelelő nyelvkönyv. Tisztázzuk azonnal azt is, mit értek az elég tág  “jó” alatt?

Először is, lehetőleg legyen egynyelvű, vagy egzotikusabb nyelvek esetében legalább ne Lx-magyar (ahol Lx=az épp tanult 2., 3. vagy akárhányadik nyelv), hanem mondjuk az általunk már elég jól ismert L2. El tudom képzelni, hogy a japánnal bajban lennék, ha angol segítség nélkül elém tennének rögtön az elején egy echte japán kurzuskönyvet, de ebben egyelőre nincs tapasztalatom.

Így is piszok drágák a könyvek, ne fizessünk pluszban a magyar nyelvért, amit már amúgy is eléggé jól beszélünk. Másrészt, ha a szerzők mindenáron magyar szószedettel, magyar nyelvtani magyarázatokkal támogatják a leckéket, ott bizony baj van a nyelvkönyv felépítésével: nem elég logikus, nem olyan apró, egymásra épülő nyelvi elemeket alkalmaz, amiket különösebb túlmagyarázás nélkül is megért az egyszeri tanuló. Lehet, hogy eleinte több munkát kíván az értés, de az erőfeszítés nagyobb koncentrációt, fókuszáltabb figyelmet igényel, ezek pedig maradandóbb, gyorsabb tanuláshoz vezetnek. (Tapasztalat!)

A jó nyelvkönyv tehát friss, kommunikatív, azaz nem a nyelvtani szerkezetből, ad absurdum, az igeidőből (“ez a lecke az egyszerű jelen időt tanítja meg, ez pedig a folyamatos múltat, ezeket így és így képezzük egyes szám első, második és harmadik… személyben, és most tessék, fordítsd le magyarról, de ne feledd, hogy ezt kell használni”), hanem funkciókból indul ki: mit fogsz tudni csinálni, ha átveszed ezt a leckét? Bemutatkozni, mesélni a kedvenc foglalatosságaidról, bemutatni a családodat, elmondani, mit csináltál tegnap, rendelni egy étteremben, összehasonlítani ezt vagy amazt, vitázni, meghívni valakit….?

Ezután mintákat ad arra, hogy ezeket a beszélői szándékokat hogyan tudd megoldani, nyilván figyelembe véve a nyelv egységeit, szabályszerűségeit (csúnya szóval a pedagógiai nyelvtant, tehát hogy először tanítja pl. angolban az egyszerű múlt időt, és csak utána a second conditionalt, mivel az előbbi forma ismerete kell az utóbbihoz), ám a nyelvtant eszközként, nem célként kezelve. (Megint példa: beszélői szándék szempontjából nagyjából mindegy, hogy azt mondod: I’ve known her for 10 years vagy azt, hogy I first met her 10 years ago…)

A jó nyelvkönyv nem mesterségesen megírt, irreleváns és bugyuta szövegek tárháza, hanem autentikus (anyanyelvűek által anyanyelvűeknek írt) szövegekből áll, nyilván a célzott tanulók számára szintezve, egyszerűsítve, anélkül hogy a nyelv természetét, természetességét legyilkolná.

A jó nyelvkönyvben nem azért van sok fénykép, ábra, rajz, hogy nehéz legyen fénymásolni, hanem hogy segítsen az értésben: egy egyértelmű grafika többet ér száz magyar szónál!

A jó nyelvkönyvnek jó hanganyagai vannak: a CD nem 3 random párbeszédet tartalmaz a könyvből, hanem lehetőleg az összes szöveget, dialógust, gyakorlatot meg is lehet hallgatni. A hanganyagok nincsenek mesterségesen lelassítva: senki az életben nem beszél úgy, mint egy kinyúlt magnószalag, a kezdő anyag nem attól kezdő, hogy i-s-z-o-n-y-a-t-o-s-a-n lassú, hanem attól, hogy egyszerűbb elemekből épül fel, nem tartalmaz szlenget/idiomatikus kifejezéseket, stb, de viszonylag természetes beszédtempójú.

A jó nyelvkönyvnek sok kiegészítője van. A munkafüzet nem a hátad közepébe se kívánó, dögunalom, eszetlen drilleket nyomatja, hanem ésszerűen, extra feladatokkal és plusz, érdekes olvasmányokkal tovább gyakoroltatja az adott lecke szókincsét és struktúráit.

Tanárként fontos még, hogy legyenek kész – de szerkeszthető – tesztek a leckékhez [ha muszáj teszteltetni], legyenek plusz anyagok (Teacher’s Book) az okos szóbeli drillezéshez, legyenek online feladatok a kocka diákoknak/önálló nyelvtanulóknak :), illetve a minél többszínű, változatos gyakorláshoz.

A fenti kritériumoknak angolból (tanárként) nekem elsősorban a New English File vált be, bár egészen ígéretes a Result és a SpeakOut is (sőt az újabb Headway-ek is alakulnak, de azokból csak szemelvényezni szoktam), franciából ilyennek látom a Campus sorozatot, illetve egyelőre, amíg nincs jobb, bizonyos feltételek mellett németből a Thement (jobbat pedig még keresgélek, egy németes ismerősöm szereti például az Alltag, Beruf & Co.-t).

Mint említettem, örököltem egy teljes, érintetlen (!) Themen sorozatot, bár sajnos pár követelménynek nem felel meg, ugyanis ’91-es, így még nosztalgikusan márka, Bundesrepublik, Marx és Engels szerepelnek benne, de ezeken könnyedén túlteszem magam. Annak ellenére, hogy az eredetileg Hueber kiadású könyvet a magyar Lingva könyvek adta ki újra, az (egészen értelmes megközelítésű) előszón (és a munkafüzet végén a szószedeten) kívül magyar szót szerencsére nem tartalmaz. Kicsit hiányolom belőle a New English File-ban annyira zseniális ábrás szókincsbővítést, de van annyira logikus a könyv, hogy nem kell a szótárhoz kapkodnom minden mondatnál, mert elég sok rajz és fotó segíti az értést.

A leckék egészen jó felépítésűek, érthető, hogy mikor mi az adott anyag célja, a “beszélő szándéka”, a könyv végén a nyelvtani magyarázatok sincsenek túlcizellálva és teljesen követhetőek, tehát az egész könyv arra jó, – és figyelem, most jön a lényeg! – hogy megtámogassam vele a többi anyagot, amit használok, segítsen tisztázni és valamennyire rendszerbe foglalni a nyelvi struktúrákat.

Ugyanis, ez a rossz hírem, önmagában egy kurzuskönyv sem képes csodákra, nem fogja megváltani a világunk és perfektté tenni minket, de erről bővebben a következő részben.

Read Full Post »