Feeds:
Posts
Comments

Posts Tagged ‘tanítás’

Felhördülsz, ugye? Vagy legjobb esetben is cinikusan nevetsz? Pedig hótt komolyan mondom, és nem régvolt tanáraimat szándékozom ezzel burkoltan sértegetni, sem a mindenkori tanárképzést imígyen minősíteni.

Meg vagyok győződve róla, hogy (részben) a legeslegjobban azt tanuljuk meg, amit mi magunk tanítunk. Velem is ezt történt anno: tizenéves voltam, amikor megkértek, ugyan korrepetáljam már anyukám munkatársának a nálam néhány évvel fiatalabb lányát, “mert nekem olyan jól megy az angol”. Szerinted volt fogalmam bármiféle (használható) nyelvtanítási módszerről, technikáról, trükkről, egyáltalán: tudtam angolul? Dehogyis!

Viszont így rögtön rákényszerültem egy csomó szó megjegyzésére, jónéhány nyelvtani szerkezet megértésére, felfedezésére, hiszen csak el kellett valahogy magyaráznom őket szegénynek. Az pedig különösen gyönyörű csavart jelentett a történetben, hogy a leányzó, mint felfedeztem, nem gyengén diszlexiás és diszgráfiás volt (ez megérne amúgy egy külön misét, hogy miért csak egy tudatlan gimis veszi észre a difit, miután a lány cirka 6-7 évet lehúz a közoktatásban, kikiáltva gyengécske tanulónak, holott). Azonban az írás- és olvasási problémái gyönyörűen rávezettek arra, hogyan verjem belé pusztán hallgatással-ismétléssel a mondatokat. Ugyan gőzöm sem volt funkcionális nyelvtantanításról, intelligens drillről vagy pedagógiai nyelvtanról, de biztos, hogy a leánnyal való türelemjátékszerű foglalatosság indította be a saját angoltudásomat.

Azért nem kell megijedni, nem szándékozom nekiállni németet tanítani:) Szimplán azt szeretném megmutatni, hogy (orbitális közhely következik, én szóltam!), akkor is kapsz, ha adsz!

Mit jelent ez a tanulásban pontosan? Kezdjük azzal, hogy nincs két egyforma szintű, egyforma sebességgel haladó diák, akármilyen gondosan is válogatjuk össze a csoportot a tanfolyam elején, sőt, még teljesen kezdő csoport esetében sem. Rávághatod, hogy pont ezért kell önállóan tanulni, vagy egyéni órát venni/magántanárhoz járni/anyanyelvű beszédpartnert találni, amiben van valami, csak akkor épp azoktól az extra élményektől vagy sikerektől fosztod meg magad, amit az okozhat, ha te tanítasz meg a másiknak egy új szót, értetsz meg vele egy struktúrát, magyarázol el egy szitut (pláne, ha mindezt angolul/a tanult nyelveden teszed).

Arra te is tutira emlékezni fogsz, sőőőt, amit egy tanulótársad tanít neked, arra is jóval nagyon eséllyel. (Amit pedig te fedezel fel segítség nélkül, arra százszorosan, de az lehet egy másik bejegyzés témája).

(Egyik kedves sztorim tanárkollégától az emlékezet furcsa működéséről: intenzív tanfolyam egy napján egy bizonyos témáról beszéltek alaposan körüljárva, minden aspektust végigvéve, gyakorolva, stb. Pár nap múlva visszaköszön a téma, x-nek fogggalma nincs, miről van szó, teljes homály. Tanár: de hát nem emlékszel rá? Múltkor ezt és ezt beszéltük róla, felrajzoltam, felírtam… Mindenki bólogat, vágja, mire x: én csak arra emlékszem, hogy piros ruha volt rajtad…)

Hadd dobálózzak még picit a szakzsargonnal, hiszen neve is van: horizontális tanulásnak hívják, a vertikálissal, “fentről”, tanártól jövővel szemben. Természetesen nincs vagylagos kizárólagosság, a kettő szépen megfér egy csárdában, mindkettőre szükség lehet és van az órán.

Az egymástól tanulás, azon túl, hogy segít az értésben, az emlékezésben, számtalan egyébre tanít: kommunikációra (ez a célunk végülis, nem?), empátiára, odafigyelésre, fejleszti a segítőkészséget, megértést, elfogadást, kölcsönösséget. Agyonhasznált sablonoknak tűnnek ezek, de azért figyelgessük csak magunkat: mennyire vagyunk türelemmel egy nálunk lassabb, nehezebben kapcsoló, értetlen ember iránt? Ugye?

Pont ahogy egy csoportban, az életben sem olyanokkal fogsz találkozni, akik éppen egy szinten vannak veled adott nyelven: vagy sokkal jobban tudnak, vagy épphogy nyökögnek, de ha hasonlóak, akkor is lesz valami olyan, amit ők ismernek, te nem, vagy fordítva. Akkor viszont nem azon fogsz dühöngeni, hogy ezt a kifejezést már tudnod vagy neki tudnia kéne, és micsoda idióta (vagyok, mert önostorozni is remekül tudunk), hanem igyekszel megértetni magad a másikkal (azaz kommunikálni). Ezt kell tehát az órán utánozni, rém egyszerű:)

Hogy miért nem jelentkezem akkor én is egy tanfolyamra? Mert tanár vagyok, és szeretnék minden tanárt megkímélni tőlem;). Viccen kívül, ha választhatnék, és nem lennének időbeli-anyagi aggályaim, biztos egy húzós (napi 4-6 órás, 3-4 hónapos) intenzívvel kezdenék, amit néhány egyéni órával, aztán elég hamar jól beszélő/anyanyelvi barátok keresésével egészítenék ki.

Most azonban a kísérletezgetést választottam, és legközelebb arról is tudósítok, eddig hová jutottam.

Ui: Az illusztrációk megfejtői éves Nyelveken tanulok előfizetést nyernek! Soha vissza nem térő!

Advertisements

Read Full Post »