Feeds:
Posts
Comments

Posts Tagged ‘Pimsleur’

A címben szereplő Mark Reifkind (mester kettlebelledzőmester) kedvenc mondása, és ahogy a sportból szinte minden, ez színigaz a nyelvtanulásra is.

Mivel a német sem mászik bele magától a kis fejembe, akármilyen pöpec is volna ez, a következő a stratégiám.

Minden december 20-án kezdődött, amikor is fenomenális keresési zsenialitásomat kihasználva ezt a fantasztikus bölcsességet írtam be a google-ba: Learn German (de lehet hogy Deutsch volt, vagy learning German, nem jegyeztem fel pontosan).

A DW oldal volt az egyik első, amibe belebotlottam, hálistennek, de egy darabig kísérleteznem kellett vele, mire megtaláltam a (szinte) teljesen egynyelvű Interaktiv részt. Belehallgattam a Warum nicht? és a Wieso nicht? oldalakba is, de végtelenül idegesített a rengeteg angol – igen kevés német beszéd mérleg, nincsen nekem erre időm. Oké, hogy kezdőknek szólnak, de 100%-ig biztos vagyok benne, mert nem egyszer végigjátszottam a csoportjaimban, hogy teljesen kezdőket is lehet kezdettől fogva célnyelven tanítani. Lehet, hogy később visszatérek még a magasabb szintű leckékhez, egyelőre sufni. B1 szinttől már csupa német minden.

Az Interaktiv viszont rögtön megtetszett, nekiestem, és a karácsonyi beiglihegyek árnyékában végig is rohantam az A1.1 szinten, padlófékig. Több okból álltam le: egyrészt mivel annyira élveztem a haladást, nem fordítottam elég figyelmet az ismétlésre, másrészt hiába regisztráltam, amikor egyszer ránéztem a Kursplanra felmérni hol tartok, a béna rendszer elfelejtette mindenemet, így most olyan, mintha semmit nem csináltam volna. Ez pech, vagy hiba a mátrixban, ki tudja, mindenesetre lelohasztó.

Ettől függetlenül eléggé logikusan felépítettek a leckék, olyasmi sorrendben és logikával tanít, ahogyan én az angolt szoktam, és ami mondjuk A1, A2 stb szinteken elvárható. Viszonylag sok a hanganyag, de bizonyos helyeken, ahol nincs, csak olvasandó szöveg,  nagyon hiányoltam. Jó lett volna, ha minden olvasmányt meg is lehet hallgatni.

Mint mondtam, elvileg egynyelvű, ahhoz viszont nem elég bugyutabarát a felépítése: akármilyen lángész is vagyok (remélem, mindhárom kedves olvasó érzi itt az öniróniát), bizony többször át kellett kapcsolnom fent angol alapnyelvre, különben nem értettem a feladatot. Az anyag maga ilyenkor is német marad, csak a feladat leírása lesz angol, és a jobb oldalon látható német szólisták alatt jelenik meg az angol jelentés.

Az átváltásaim egyébként egyre csökkentek, ahogy többet és többet értettem, illetve megszoktam a típusfeladatokat. Tudom ám, hogy ajándék lónak…, de ha egyszer az anyag fejlesztésre kerül, remek volna minimalizálni a szótárhasználat szükségességét, pláne az olyanok miatt, akik angolul nem beszélnek.

A másik problémám, hogy muszáj vele a gép előtt ülve tanulni, én pedig szeretném csúcssebességre venni a tanulásomat, így jó lenne, ha a hanganyagok letölthetőek lennének, és jövet-menet hallgathatnám őket. Hogy ezt kiküszöböljem, egyrészt elkezdtem rögtön az elején egy füzetkébe kimásolni az okosságokat a leckékből, az okosságokat szókártyákra (és most ankira) felvinni, így jóval mobilabbá váltam.

Másrészt kaptam kölcsön egy Villám Német tananyagot, hiánypótlónak ezt is hallgatni kezdtem. Hát, hát. Mikor túltettem magam a folyamatos magyar kommentáron (az egész úgy épül fel, hogy először magyarul hallod, ami el fog hangzani, aztán németül), tulajdonképpen tetszett, az ismétlő részeknél már mennyit értek. Ennyit a pozitívumról. A 11-es, az addigiakat csak ismétlő lecke is remek (legalábbis ebből a szempontból…), mert tisztán német. A többit viszont egyáltalán nem értem: elviselem, hogy van egy értést segítő magyarázat az első hallgatásnál, de miért kell megint mindent elmondani magyarul a szótár, illetve beszéltető részeknél? Fel nem fogom. Arról nem is beszélve, mennyire mű az egész szituáció (egy négytagú német család mindennapjai), őszintén, mennyire motivál engem annak megtanulása, hogyan kelteget egy nem kifejezetten kellemes hangú / szimpatikus német anyuka egy lusta óvodásgyereket? Esetleg egy au pairnek készülő tizenévesnek hasznos lehet ez, na de hahó. Értem, hogy az elhangzó nyelvi elemek nagy része gyakran használt / szükséges struktúrákból épül fel (nagy-nagy kérdőjel), de ha egyáltalán nem tudok a szituációval azonosulni, akkor bocs, de nem fogom sem szívesen hallgatni, sem ismételni a mondatokat.

Ez főképp akkor tudatosult bennem, amikor elkezdtem a Pimsleur German hanganyagait is. Érdekes, hogy sokkal kevésbé zavar az angol utasítás, mint a magyar, bár itt is ellennék nélküle. A megtanulandó párbeszédek életszerűbb(nek tűnnek, mivel kérdőjel bennem a jelenlegi magázós-tegezős viszonyok egyensúlya, segítsetek, tényleg ennyit magázódnak a németek?), legalábbis sokkal szívesebben tanulom, hogyan tudnék felszedni valakit németül:), mint hogy Péter eldugta a szappant. Tetszik a spirálos felépítés (mindig kicsit visszatérünk a régebben tanultakra, és azokra építjük az újat), jóval hallgatóbarátabb a szereplők hangja is.

A két hallgatós anyag együtt végülis ugródeszkának elmegy, de az már biztos, hogy nem fogok csak rájuk építeni. Milyen szerencse, ha van egy jól feltöltött háztartása az ember lányának, ahol például megvan az egész Themen sorozat munkafüzetestül. Kicsit mosolyogtatóan oldschool könyv, de a bevezetőt leszámítva egynyelvű, vicces (néhol bárgyú) rajzokkal és szövegekkel, mégis, arra pont jó, hogy tudományosan megtámogassam a többi forrást. Önmagában kevés lenne, most érzem magamon, mennyivel jobban visszajönnek a hallott, mint az olvasott frázisok.

Most oda szeretnék eljutni, hogy érdemben használhassam a normális, autentikus (nem feltétlenül tanulóknak szóló) podcastokat, találtam pl. az about.com-on párat, és a Schlaflos in München is ígéretes (most is az szól).

Advertisements

Read Full Post »