Feeds:
Posts
Comments

Posts Tagged ‘elfogadás’

Az egyik előző postban ígértem egy receptet a biztosan működő nyelvtanuláshoz. Ez nem szentírás, és túlzottan nem is titkos, csupán tapasztalati úton bevált hozzávalók sora.

1. A legfontosabb, hogy minden nyelvet a maga nyelvén. Angolt angolul, németet németül. Erről fogok írni bővebben is, most tömören: azért hatékonyabb így, mert megtanít az idegen nyelven gondolkodni, segít olyan stratégiák elsajátításában, mit csinálj akkor, ha nem jut eszedbe egy szó, hogyan írj körbe valamit, hogyan kérdezz vissza… Ha nincs esélyed arra, hogy átválts a magyarra, kénytelen leszel kivágni magad idegen nyelven, és még számos pozitív hozadékkal jár. Evidenciának kellene lennie, mégsem az sajnos.  Persze nem mindegy, hogyan, nagyon tudatosan, jól felépítve kell így tanulni-tanítani, de gyakorlattal rengeteg dologra rá lehet jönni. Simán működik teljesen kezdő szinttől is and it works wonders 🙂

(Ezért nem írok pl. magyar-német megfeleléseket az ankiba. Később megmutatom, hogyan csinálom.)

2. Elengedés, elfogadás. Az halad a legjobban, aki képes az elengedésre, és ez nem afféle Paolo Coelho-szerű oltári életbölcsesség, hanem tény. Ha nem görcsölsz azon, hogy nem értesz mindig mindent, ha nem arra fókuszálsz, amit még nem tudsz, hanem arra, amit már igen, ha nem stresszeled magad a nyelvtanon vagy azon, hogy egy már ismertnek vélt szó egyszer csak egészen mást is jelent, aztán megintcsak felbukkan egy új jelentés, vagy egy sokszor “megtanult” kifejezés újra nem jut eszedbe, továbbá megtanulod elfogadni a hibáidat, és igyekszel profitálni belőlük – sokkal gyorsabb eredményeket fogsz elérni.

(Ezért nem aggódom túlsággal a német névelőkön vagy a ragozáson. Ha eleget látom-hallom, majd megragad minden. Rome wasn’t built in a day.)

3. Kis lépésekben. A nyelvtanulás idő. Fel lehet pörgetni, de egyrészt a felpörgetők saját bevallása szerint is minél gyorsabban tanulsz meg egy nyelvet, annál gyorsabb lesz a felejtés is, másrészt a nyelv nem olyan mint egy egyetemi tárgy, amit a vizsga előtt két nap alatt bevágunk, aztán ugyanazzal a svunggal el is felejthetünk. Meséltem már olyanokról, akik itt és itt tartanak a könyvben, csak épp nem tudnak 2 alap mondatot sem összerakni szóban.

(Ezért nem rohantam előre például sem a DW-vel, sem a Themennel, sem a Pimsleurrel az utóbbi időben. Ismételnem, emésztenem kell az eddigieket. Ha biztosan lesznek az alapok, megyek tovább.)

4. Körkörös haladás. Ez az előző ponthoz kapcsolódik, mégis különvettem. Az órákon ez nagyjából így jeleníthető meg: új anyag1, ismétlés, új anyag2, ismétlés1,2… Nem az a cél, hogy egy órán egy leckét átvegyünk, hanem hogy biztos, magabiztos, zsigeri legyen a meglévő tudás.

(Ezért térek vissza egy-egy anyaghoz folyamatosan. Egyre többet értek és emlékszem belőlük. Sikerélmény.)

5. A készségek természetes sorrendje. A sokat emlegetett különbség a nyelvtanulás és a nyelvelsajátítás között… Angolból pedig különösen fontos, hogy – figyelem! – először halld, azután ismételd, majd csak aztán lásd leírva és legvégül írd le te is az új dolgokat. Ezért tanuljuk kezdőkkel rögtön úgy hogy What’s your name? és nem kezdjük el boncolgatni, hogy what + is + your… . Ráérnek még megfejteni, mi az az ‘s, sőt, így a hallásértés is rögtön fórral indul, sokkal könnyebb lesz a szövegből kihallani, mit is takarhatnak az elharapott félszavak, ha eleve kimondani is úgy tanuljuk őket.

(Ebből a szempontból nagyon jó a Pimsleur, muszáj vagyok hallás után ismételni, nincs kecmec.)

6. Kultúrmissziós tevékenység. A legjobban azt szeretem a nyelvekben, hogy emberekhez, országokhoz, kultúrákhoz kötődnek, és talán nem volt még olyan szkeptikus vagy kizárólag külső motivációk által hajtott tanítványom (“az angol kell a munkához”), akinek ne tudtam volna olyan filmet / zenét / könyvet / kabarét / képregényt /sütit 🙂 ajánlani, amitől kedve ne támadt volna igazán angolt tanulni. Angyal szállt el felettünk az egyik céges csoportomban, amikor az Englishman in New Yorkot hallgattuk egy hajnali órán, vagy amikor megnéztük, hogyan süt Julia Child rántottát.

(Ezért keresgélek folyamatosan német zenéket, könyveket, filmeket, sorozatokat…)

7. Amit lehet, mondatban. Bizony, bizony, kezdő szinttől is úgy tanulunk, hogy például amikor a körülöttünk lévő tárgyakat vesszük sorra, azonnal azt mondjuk: It’s a chair, They are windows, It’s a table… Önálló szavakkal nemigen tudunk mit kezdeni, ugye magyarul sem azt mondjuk hogy *kert játszani gyerek kutya, hanem hogy a kertben játszanak a gyerekek a kutyával.

(Ezért írok szinte csak mondatokat az ankiba, vagy ahol szavakat teszek fel képpel (például ételek, ruhák, tárgyak nevei), azért ott is igyekszem példamondatokat hozzájukbiggyeszteni. Két légy egy csapásra.)

+ 1 Változatos módszerek. Hallás utáni ismétlés, diktálás, scriptorium (egyéni diákokkal csodálatosan működik!), chatty (el kell mesélned egy történetet a párodnak, ahány ember van a csoportban, annyiszor, illetve te is meghallgatod a párod sztoriját, az egyik legtutibb beszédfejlesztő), történetépítés (képek, szavak, tárgyak alapján), memóriagyakorlatok, szerepjátékok, zenehallgatás, kérdés-felelet, kvízek, barchoba, info-gap (a másik tud valamit amit te nem), stb. stb. Nem, nem fordítunk. Mindig attól függ a feladat, épp mit tanulunk és miért.

(Ezért csinálok németből annyi mindent egyszerre. Egyedül kicsit nehezebb, némelyik gyakorlat nem is megoldható, de van sokféle, ami imitálható magunkban is. A lényeg az aktív részvétel elejétől kezdve.)

Advertisements

Read Full Post »

Felhördülsz, ugye? Vagy legjobb esetben is cinikusan nevetsz? Pedig hótt komolyan mondom, és nem régvolt tanáraimat szándékozom ezzel burkoltan sértegetni, sem a mindenkori tanárképzést imígyen minősíteni.

Meg vagyok győződve róla, hogy (részben) a legeslegjobban azt tanuljuk meg, amit mi magunk tanítunk. Velem is ezt történt anno: tizenéves voltam, amikor megkértek, ugyan korrepetáljam már anyukám munkatársának a nálam néhány évvel fiatalabb lányát, “mert nekem olyan jól megy az angol”. Szerinted volt fogalmam bármiféle (használható) nyelvtanítási módszerről, technikáról, trükkről, egyáltalán: tudtam angolul? Dehogyis!

Viszont így rögtön rákényszerültem egy csomó szó megjegyzésére, jónéhány nyelvtani szerkezet megértésére, felfedezésére, hiszen csak el kellett valahogy magyaráznom őket szegénynek. Az pedig különösen gyönyörű csavart jelentett a történetben, hogy a leányzó, mint felfedeztem, nem gyengén diszlexiás és diszgráfiás volt (ez megérne amúgy egy külön misét, hogy miért csak egy tudatlan gimis veszi észre a difit, miután a lány cirka 6-7 évet lehúz a közoktatásban, kikiáltva gyengécske tanulónak, holott). Azonban az írás- és olvasási problémái gyönyörűen rávezettek arra, hogyan verjem belé pusztán hallgatással-ismétléssel a mondatokat. Ugyan gőzöm sem volt funkcionális nyelvtantanításról, intelligens drillről vagy pedagógiai nyelvtanról, de biztos, hogy a leánnyal való türelemjátékszerű foglalatosság indította be a saját angoltudásomat.

Azért nem kell megijedni, nem szándékozom nekiállni németet tanítani:) Szimplán azt szeretném megmutatni, hogy (orbitális közhely következik, én szóltam!), akkor is kapsz, ha adsz!

Mit jelent ez a tanulásban pontosan? Kezdjük azzal, hogy nincs két egyforma szintű, egyforma sebességgel haladó diák, akármilyen gondosan is válogatjuk össze a csoportot a tanfolyam elején, sőt, még teljesen kezdő csoport esetében sem. Rávághatod, hogy pont ezért kell önállóan tanulni, vagy egyéni órát venni/magántanárhoz járni/anyanyelvű beszédpartnert találni, amiben van valami, csak akkor épp azoktól az extra élményektől vagy sikerektől fosztod meg magad, amit az okozhat, ha te tanítasz meg a másiknak egy új szót, értetsz meg vele egy struktúrát, magyarázol el egy szitut (pláne, ha mindezt angolul/a tanult nyelveden teszed).

Arra te is tutira emlékezni fogsz, sőőőt, amit egy tanulótársad tanít neked, arra is jóval nagyon eséllyel. (Amit pedig te fedezel fel segítség nélkül, arra százszorosan, de az lehet egy másik bejegyzés témája).

(Egyik kedves sztorim tanárkollégától az emlékezet furcsa működéséről: intenzív tanfolyam egy napján egy bizonyos témáról beszéltek alaposan körüljárva, minden aspektust végigvéve, gyakorolva, stb. Pár nap múlva visszaköszön a téma, x-nek fogggalma nincs, miről van szó, teljes homály. Tanár: de hát nem emlékszel rá? Múltkor ezt és ezt beszéltük róla, felrajzoltam, felírtam… Mindenki bólogat, vágja, mire x: én csak arra emlékszem, hogy piros ruha volt rajtad…)

Hadd dobálózzak még picit a szakzsargonnal, hiszen neve is van: horizontális tanulásnak hívják, a vertikálissal, “fentről”, tanártól jövővel szemben. Természetesen nincs vagylagos kizárólagosság, a kettő szépen megfér egy csárdában, mindkettőre szükség lehet és van az órán.

Az egymástól tanulás, azon túl, hogy segít az értésben, az emlékezésben, számtalan egyébre tanít: kommunikációra (ez a célunk végülis, nem?), empátiára, odafigyelésre, fejleszti a segítőkészséget, megértést, elfogadást, kölcsönösséget. Agyonhasznált sablonoknak tűnnek ezek, de azért figyelgessük csak magunkat: mennyire vagyunk türelemmel egy nálunk lassabb, nehezebben kapcsoló, értetlen ember iránt? Ugye?

Pont ahogy egy csoportban, az életben sem olyanokkal fogsz találkozni, akik éppen egy szinten vannak veled adott nyelven: vagy sokkal jobban tudnak, vagy épphogy nyökögnek, de ha hasonlóak, akkor is lesz valami olyan, amit ők ismernek, te nem, vagy fordítva. Akkor viszont nem azon fogsz dühöngeni, hogy ezt a kifejezést már tudnod vagy neki tudnia kéne, és micsoda idióta (vagyok, mert önostorozni is remekül tudunk), hanem igyekszel megértetni magad a másikkal (azaz kommunikálni). Ezt kell tehát az órán utánozni, rém egyszerű:)

Hogy miért nem jelentkezem akkor én is egy tanfolyamra? Mert tanár vagyok, és szeretnék minden tanárt megkímélni tőlem;). Viccen kívül, ha választhatnék, és nem lennének időbeli-anyagi aggályaim, biztos egy húzós (napi 4-6 órás, 3-4 hónapos) intenzívvel kezdenék, amit néhány egyéni órával, aztán elég hamar jól beszélő/anyanyelvi barátok keresésével egészítenék ki.

Most azonban a kísérletezgetést választottam, és legközelebb arról is tudósítok, eddig hová jutottam.

Ui: Az illusztrációk megfejtői éves Nyelveken tanulok előfizetést nyernek! Soha vissza nem térő!

Read Full Post »