Feeds:
Posts
Comments

Posts Tagged ‘attitűd’

… mindenekelőtt

1. eldönteném, hogy sikerülni fog. Nem keseregnék azon, hogy rossz a nyelvérzékem, és nem mantráznám percenként, hogy nekem ez soha nem fog menni. Hinnék magamban, sőt, biztos lennék abban, én ezt (is) meg tudom csinálni.

Ha ez megvan, a továbbiakban

2. nem görcsölnék azon, mit jelent tudni vagy megtanulni egy nyelvet, és hogy mikor fogok tudni tökéletesen és/vagy anyanyelvi szinten és/vagy felsőfokon beszélni, hanem azzal foglalkoznék, hogy most elolvasom ezt a cikket angolul, meghallgatom azt a podcastot, és hű de jó ez a képregény, meg kell szereznem az összes részt, és mennyire imádom ezt a sorozatot, végignézem a végéről spekuláló összes fanvideot is a youtube-on (vigyázat, spoiler), plusz elolvasom a nagyon ráérő fórumozók összes megjegyzését, sőt még vitatkozni is nekiállok velük, annyira nem értek egyet, és keresnék még sorozatokat, még filmeket, még könyveket, még blogokat…  és egész nap szólna mellettem a boogie. 🙂

3. Közben nem foglalkoznék azzal, hogy miért nem pont ugyanúgy ugyanazt jelentik azok az átkozott szavak előtt vagy mögött álló kis izék, például az  in, on, at, by, to, for, mint magyarul a -ban, -ben, -nál, -nél, -hoz és a többi kis szenyadék. Nem darabokban, magyar ferdítéssel magolnám a szólistákat, hanem minimum 3-4 szót vágnék be egyszerre, de leginkább egész mondatokat,  és rögtön nem okozna gondot, hogy He was born in 1987, Where do you come from?, I’m good at cooking, sőt még az sem érdekelne, hogy most akkor hány igeidő is van az angolban, mert olyan mondatokat tanulnék a megjegyzésükre, mint például I’ve lived here all my life, vagy How long have you been waiting for me?, és magasról letojnám, hogy ezeket hogy a búbánatba is hívják, és hogy még 8 hátravan a 12-ből?!?!

4. Azzal sem foglalkoznék, hogy a munkaszerzéshez fontos tudni angolul, meg hogy a mai világban elengedhetetlen az angoltudás, és a fülem botját sem mozgatnám a mikor lesz már meg a nyelvvizsgád vagy a minek tanulsz már annyit kérdésekre. Örülnék, hogy egyre többet értek, hogy el tudom magyarázni a Tescoban az amerikai nőnek, hol találja a készételeket, és nem pánikolok be, ha mindenféle villogó üzeneteket küld a számítógép.

5. A legesleginkább pedig azt tartanám szem előtt, hogy mindezt élvezzem, és minden angolozással kapcsolatos perc “maga legyen a kéjmámor”.

Advertisements

Read Full Post »