Feeds:
Posts
Comments

Posts Tagged ‘angol’

Ínyenceknek ajánlom az alábbi videot David Crystallal (aki több neves, például Cambridge és Penguin enciklopédia, illetve a Txtng: The Gr8 Db8 című könyv szerzője, nyelvész, akadémikus), és színész fiával a Globe színház színpadáról.

Összehasonlítják a Shakespeare-korabeli angol kiejtést a mai RP-val, azaz Received Pronunciationnel, vagyis ahogy manapság szokták Shakespeare darabjait színpadon előadni – sajnos, mivel így rengeteg poén, szójáték, nyelvi lelemény vész el az eredeti szöveg gazdagságából.

Milyen kettős értelme van az As You Like It (Ahogy tetszik) című vígjátékban az “And so, from hour to hour we ripe and ripe, / And then, from hour to hour, we rot and rot (…)” soroknak, ha a megfelelő kiejtéssel hangzanak el?

Nézd meg:

Advertisements

Read Full Post »

… a helyesírással:

weekday4

“It was all going so well until we got to Wednesday. Darn Wednesday! I was in a bit of a fog or possibly drunk (haha just kidding, of course), and I spelled Wednesday wrong. Not only did I spell it wrong once, which might be kind of excusable, but I printed it out wrong, read it again, traced it onto a tea towel, read it on the tea towel, then spent 30 minutes embroidering it into said tea towel, then looked at the finished product and thought “That’s great, Wednesday’s done”. It wasn’t until a week later when I went to pull Wednesday’s towel and thought, “Hmmmmm . . . that doesn’t look right”. Hahaha.”

 

Read Full Post »

Olyan vagyok, mint Shrek, avagy a hagyma és a héja: több én lakozik bennem.

Az egyik tanár, a másik ember, nyelvet tanul maga is.

A tanár optimista. Elhiszi és hirdeti, mindenki meg tud tanulni egy másik nyelven, hisz megtanult az anyanyelvén is, nincs különbség.

Az ember realista. Látja: lassú és feledékeny és elfoglalt és lusta.

A tanár hisz az input erejében, a holtidők kihasználásában, az úton-útfélen való nyelvtanulásban, sőt, nyelvelsajátításban.

grammar invented

Az embernek zsong a feje, próbál a családjára, a tanításra és egyéb feladataira koncentrálni, és ha holtideje van, örül, hogy haj van a fején, nemhogy gondolat benne?…

A tanár gusztustalanul lelkes és ujjongó, és erőszakosan igyekszik mindenkit megfertőzni anglicizmusával, nyelvmániájával és módszertani meggyőződéseivel.

Az ember finnyás, rezignált és végtelenül fáradt.

A tanár tudja, olyan a nyelvtanulás, mint a szex: hiába nézed vagy olvasol róla, csak új jössz bele és élvezed, ha csinálod.

Az ember megnyitja a youpornt a wikipedia német nyelvtanról szóló oldalát és végigolvassa.

A tanár tapasztalta: minél kezdőbb szinten van valaki, annál nagyobb szüksége van segítségre, tanárra, és csak ahogy fejlődik, válik fokozatosan egyre önállóbb nyelvtanulóvá.

Az ember tagadásban van: ragaszkodik a német egyedül tanulásához, de miután hetek óta nem válaszolt nehezen szerzett német ismerőse emailjére, kezd megbicsaklani a lába.

A tanár 5 éve csak angolul tanítja az angolt, és látja az iszonyatos különbséget az angolul gondolkodó és a magyarról fordítgató nyelvtanuló között – az előbbi javára.

Az embernek nincs senkije, aki kézzel-lábbal elmutogatná, elmagyarázná, lerajzolná, elénekelné, amit nem ért, ezért sűrűn lapozgatja a német-angol szótárt.

A tanár a minél intenzívebb nyelvtanulásban hisz: napi 6-8 óra alatt, összesen 800-1000 órában képes középfokra eljutni egy átlagos képességű nyelvtanuló is, sokkal inkább, mint heti 2×2 felosztásban ugyanez, nyújtva, mint a rétestésztát.

Az embernek nincs alkalma intenzív német tanfolyamra járni, ezért vagy magántanárt fogad, vagy beiratkozik egy kétes kimenetelű nyelviskolába.

No megyünk és lebunyózzuk 🙂

Read Full Post »

Nemrégiben írtam arról, miért sokkal nehezebb fordításon keresztül megtanulni egy idegen nyelvet.

Mert a fordítás külön mesterség.

Művészet.

Épp erről (is) szól Lobo interjúja olvasónaplóján Kleinheinz Csilla szerkesztő-író-fordítóval. Olvassátok el.

“Mert nem elég nekiülni és csinálni, nem elég egy, két, három, tíz könyvet lefordítani. Minden író más hangon szólal meg, mindegyik tanít valamit, és soha nincsen vége a tanulásnak. Fordítottam számítógépbe és füzetbe (amit aztán be kellett gépelnem), szerepjáték-szabálykönyveket, társasjátékokat, regényeket, novellákat, összesen 42 könyvet (ha el nem számoltam magam), és még mindig úgy érzem, hogy van mit tanulni a szakmáról.”

Read Full Post »

Először is. Kicsit olyan ez a kérdés, mintha azt kérdeznénk: miért kertészkedve tanulunk kertészkedni, és nem mondjuk autót vezetve vagy paradicsomlekvárt főzve?

spicy-tomato-chutney041

Persze, nyelv mind a német, mind a magyar, miért is akarnánk bármelyiket a fenti mulatságokhoz hasonlítani? Hiszen olyan kézenfekvő ide-oda lefordítani, amit szeretnénk, ugye? Németről magyarra, amit érteni akarunk, magyarról németre pedig, amit mondani.

Azért nem egészen így van ez. Tényleg azt jelenti egy nyelv tudása, hogy oda-vissza fordítani tudunk adott nyelven? Tudnunk kell fordítani idegen nyelveken? Minden olyan szóra emlékeztek a tanult idegen nyelveteken, és tudjátok is használni, amit az évek folyamán kiírtatok és odaírtátok a szó mellé a magyar jelentését? Ha visszalapoztok esetleg a szótárfüzeteitekben, nincsenek nagy rácsodálkozásaitok, hogy jééé, ezt is tanultam, azt is tanultam, mégsem jut soha eszembe?… És ismertek olyat, aki kapásból rávágja angolul a magyar szavak fordítását, összefüggően viszont nem tud elmondani 2 épkézláb angol mondatot és szabályosan lefagy, ha hozzászólnak?

Amikor beszélsz, az idegen nyelven jutnak eszedbe a gondolatok, vagy kigondolod magyarul, mit szeretnél mondani, és azt fordítgatod át, és leblokkolsz, amikor egy magyar szónak nem jut eszedbe a jelentése? Vagy fordítva: ha hallgatsz vagy olvasol egy idegen nyelvű szöveget, akkor az egész lényegére koncentrálsz, vagy folyamatosan fordítod a fejedben, és ha valaminek nem találod a magyar megfelelőjét, akkor megakadsz, szótár után kapdosol?

Blue-Planet-Earth

De baj az, és nem fogsz érteni egy egész szöveget amiatt, hogy egy-egy szónak nem tudod a magyar megfelelőjét? Szerintem nem! Ha belegondolsz, magyarul sem úgy olvasol egy cikket, regényt, levelet, hogy minden szót megrágsz, hanem a lényegre koncentrálsz, bizonyos félmondatokat-mondatokat át is ugrasz, és próbálod kiszűrni, mi a fontos belőle. Figyeld csak meg!

A tanult nyelven is ez a cél (szerintem): olyan természetességgel beszélni, olvasni, tehát használni a nyelvet, mint ahogy magyarul tesszük. Ha nem jut eszünkbe valami az idegen nyelven, akkor tudjuk kikerülni, másképp megfogalmazni, vagy elmagyarázni, amit szeretnénk. Hiszen számtalanszor előfordulhat, hogy nem tudunk valamit vagy nem jutnak eszünkbe bizonyos szavak. Sőt, sokkoló beismerni azt, hogy SOHA  nem fogjuk ismerni az ÖSSZES létező szót az adott nyelven? Magyarul is pont így van! Vagy te tudod, mit jelentenek a garaboly, abázúll, maródi, sifony szavak?

Garaboly

Nincsen minden idegen szónak tökéletes magyar megfelelője sem. Ez tény. Hogyan mondod magyarul, hogy good riddance, serendipity, 101 (one-o-one), high maintenance girlfriend? Maximum körülírni lehetne őket, de egyetlen szóra lefordítani – kizárt. Ha ezt elfogadjuk, máris könnyebb a helyzet. Kicsit érdemes olvasni a http://leiterjakab.blog.hu/ -t, látni lehet, milyen vérre menő viták mennek a fordítás kapcsán.

Megegyezhetünk abban, hogy ahhoz, hogy jól tudj egy nyelvet, nem kell tudnod jól fordítanod rajta? Attól, hogy valaki jól tud egy nyelvet, nem biztos, hogy jól tud fordítani is. És fordítva: Arany János vajon tudott (volna) egy angollal beszélgetni?

A fordítás az egy ötödik készség.

Nekünk elég a többi négyre: hallásra, beszédre, olvasásra, írásra koncentrálnunk.

Ha azok jól mennek, jöhet a fordító-szinkrontolmács-képzés 🙂

Plusz az is veszélye a fordítgatásnak, hogy így születnek, hogy angol példával éljek, a Hunglishnak nevezett szörnyetegek, amik magyarról lettek átfordítva, csak épp angolul semmi értelmük és teljesen másképp kellene mondani őket.

Mi több, olyan is számtalanszor megesik, hogy akivel beszélünk, nem ért bennünket, mert teszem azt, rosszabbul beszélni a nyelvet . Vagy épp sokkal jobban, és mi nem értjük, ezért megkérjük, magyarázza el másképp, vagy lassabban, vagy betűzze, vagy ismételje meg, vagy mutogassa el, vagy rajzolja le. És bizony egy külföldi sem fogja nekünk megmondani magyarul, amit nem értünk, és mi sem fogjuk tudni vele ugyanezt megtenni.

Többek között ezek miatt érdemes és fontos mihamarabb, ha lehet, elejétől fogva angolul tanulni az angolt, németül a németet és így tovább, hogy megtanuljuk azokat az elkerülési stratégiákat, amikor a fenti helyzetek valamelyikébe kerülünk. Ha türelmesek vagyunk, adunk időt magunknak, nem görcsölünk azon, hogy nem értünk mindent szóról szóra és nem pontosan azt tudjuk mondani, amit magyarul mondanánk, át fog állni az agyunk, és turbósebességre fog kapcsolni a nyelvtudásunk.

Creative_Wallpaper_Speed_limit_015789_

Van erre egy pszichológiai kifejezés, a nyelvi relativitás elmélete, eszerint a különböző nyelveken beszélők másképp is gondolkodnak. Gondoljunk csak a közmondásokra, hogy a nagyon evidens példát említsem, rengeteg olyan van, ami létezik az egyik nyelvben, de nem a másikban (Egyszer volt Budán kutyavásár!…), vagy van ugyan hasonló jelentésű a két nyelvben, de teljesen más képekkel ábrázoltak (Nálunk sárga az irígységtől, angolul pedig green with envy).

Hogy miért alakult ki a fordításon keresztüli tanulás, és hogy ha nem fordításon át, akkor pontosan hogyan is tanulok… nos, ezekről legközelebb.

Read Full Post »

Hosszas hallgatás (de nem nyelvtanulásmentesség!) után némi nyelvkönyv-körkép és szókártyaelemzés.

Tegnap megejtettem első komolyabb beruházásomat a német nyelvtanulásomba. Eddig ugyanis két újságon kívül nem költöttem rá semmit, mindent vagy rámhagytak, vagy csak úgy kaptam, vagy simán ingyenesként találtam a neten (azt is be szeretném bizonyítani ugyanis, hogy a nyelvtanulás nem feltétlenül pénzkérdés, de ez mellékszál).

Tehát beszabadultam a Libribe, és az eladók legnagyobb örömére vagy másfél órát elszöszöltem a nyelvkönyvek és egyéb nyelvtanulós cuccok nézegetésével. Persze, az interneten szoktam böngészni rendszeresen, de régen volt alkalmam így komolyabban real life könyvesboltozni, és most kiélveztem minden pillanatát (a kávézó szenzációs riói rózsaborsos-kókuszos kávéjával egyetemben). Mindenkinek megvannak a maga perverziói 🙂

Az angol persze még mindig favorit, a legelkényeztetettebb nyelv: könyv, szótár, hanganyag, szókártya, mint égen a csillag. A főbb helyekre előszeretettel helyezik a magyar szerzeményű könyveket (Akadémiai, Maxim kiadó, stb), de szép számban megtalálhatók Cambridge, OUP és egyéb nevesebb kiadványok is, főképp a slágertermékekből (Headway, English Grammar in Use).

Ami feltűnő: a PONS termékek meglepően nagy mennyiségben. Most alaposan átnyálaztam őket, de valahogy nem és nem meggyőzőek nekem. Egyrészt mindegyiket a német eredetiből fordították, legyen az tematikus szótár, szókártya, önálló nyelvtanuláshoz készült tananyag, másrészt szerintem elég húzós az áruk az értékükhöz viszonyítva. Például a Nyelvtanfolyam kezdőknek 1 kis könyv 4 CD-vel közel 10 000 Ft, és szerintem még B1 szintig sem visz el, a könyv 3/4-e (minden instrukció, magyarázat, feladat) ráadásul magyar. Lehet, hogy még ingyen sem kellene.

PONS szókártyából csak egy angol kezdőt találtam. A kivitelezése nem rossz egyébként, a doboz kialakítását a Leitner módszerhez igazították, tehát behelyezhető kartonlapokkal készíthető 5 fakk (ez a magyarul tanuló angolok kedvenc magyar szava amúgy;)). A kártyák maguk csak perforálva vannak, ami nem gond, de… sajnos különálló szavak állnak rajtuk, ilyenek, hogy “of”, ami önmagában SEMMIT nem jelent. Szomorú. Vannak ugyan példamondatok, de pont a hatékony angoltanulás lényege nem érvényesül, miszerint a szavakat kifejezésekben, frázisokban tanuljuk! Tehát ezt olyannak, aki gyorsan szeretne kezdő szintről eredményeket elérni, NEM ajánlom. Vagyis senkinek.

Egy másik szókártyacsomag a SZINEX kiadó terméke. Elég sok nyelvből kapható már, az ára a többihez hasonló, de kibontott mintát nem találtam, így a belbecst már csak itthon tudtam ellenőrizni a kiadó honlapjáról. Ugyanaz, mint a PONS-nál: önálló, gyakran felesleges szavak, magyar-idegen nyelv felosztásban. Nem költenék rá.

Viszont: még itthon keresgélve bukkantam rá a MAXIM kiadó újdonságára, de a neten sajnos 1 angol és 1 német mintakártyán kívül nem nagyon találtam többet, a dobozból pedig nem igazán leszűrhető a használhatóság…

A boltban sem tudtam belenézni sajnos, de hosszas (3 másodperces) gondolkodás után mégis megvettem a németet (angol nem volt, de azt amúgy is inkább a diákjaimmal használnám).

Recenzió a következő posztban.

Read Full Post »

Az egyik előző postban ígértem egy receptet a biztosan működő nyelvtanuláshoz. Ez nem szentírás, és túlzottan nem is titkos, csupán tapasztalati úton bevált hozzávalók sora.

1. A legfontosabb, hogy minden nyelvet a maga nyelvén. Angolt angolul, németet németül. Erről fogok írni bővebben is, most tömören: azért hatékonyabb így, mert megtanít az idegen nyelven gondolkodni, segít olyan stratégiák elsajátításában, mit csinálj akkor, ha nem jut eszedbe egy szó, hogyan írj körbe valamit, hogyan kérdezz vissza… Ha nincs esélyed arra, hogy átválts a magyarra, kénytelen leszel kivágni magad idegen nyelven, és még számos pozitív hozadékkal jár. Evidenciának kellene lennie, mégsem az sajnos.  Persze nem mindegy, hogyan, nagyon tudatosan, jól felépítve kell így tanulni-tanítani, de gyakorlattal rengeteg dologra rá lehet jönni. Simán működik teljesen kezdő szinttől is and it works wonders 🙂

(Ezért nem írok pl. magyar-német megfeleléseket az ankiba. Később megmutatom, hogyan csinálom.)

2. Elengedés, elfogadás. Az halad a legjobban, aki képes az elengedésre, és ez nem afféle Paolo Coelho-szerű oltári életbölcsesség, hanem tény. Ha nem görcsölsz azon, hogy nem értesz mindig mindent, ha nem arra fókuszálsz, amit még nem tudsz, hanem arra, amit már igen, ha nem stresszeled magad a nyelvtanon vagy azon, hogy egy már ismertnek vélt szó egyszer csak egészen mást is jelent, aztán megintcsak felbukkan egy új jelentés, vagy egy sokszor “megtanult” kifejezés újra nem jut eszedbe, továbbá megtanulod elfogadni a hibáidat, és igyekszel profitálni belőlük – sokkal gyorsabb eredményeket fogsz elérni.

(Ezért nem aggódom túlsággal a német névelőkön vagy a ragozáson. Ha eleget látom-hallom, majd megragad minden. Rome wasn’t built in a day.)

3. Kis lépésekben. A nyelvtanulás idő. Fel lehet pörgetni, de egyrészt a felpörgetők saját bevallása szerint is minél gyorsabban tanulsz meg egy nyelvet, annál gyorsabb lesz a felejtés is, másrészt a nyelv nem olyan mint egy egyetemi tárgy, amit a vizsga előtt két nap alatt bevágunk, aztán ugyanazzal a svunggal el is felejthetünk. Meséltem már olyanokról, akik itt és itt tartanak a könyvben, csak épp nem tudnak 2 alap mondatot sem összerakni szóban.

(Ezért nem rohantam előre például sem a DW-vel, sem a Themennel, sem a Pimsleurrel az utóbbi időben. Ismételnem, emésztenem kell az eddigieket. Ha biztosan lesznek az alapok, megyek tovább.)

4. Körkörös haladás. Ez az előző ponthoz kapcsolódik, mégis különvettem. Az órákon ez nagyjából így jeleníthető meg: új anyag1, ismétlés, új anyag2, ismétlés1,2… Nem az a cél, hogy egy órán egy leckét átvegyünk, hanem hogy biztos, magabiztos, zsigeri legyen a meglévő tudás.

(Ezért térek vissza egy-egy anyaghoz folyamatosan. Egyre többet értek és emlékszem belőlük. Sikerélmény.)

5. A készségek természetes sorrendje. A sokat emlegetett különbség a nyelvtanulás és a nyelvelsajátítás között… Angolból pedig különösen fontos, hogy – figyelem! – először halld, azután ismételd, majd csak aztán lásd leírva és legvégül írd le te is az új dolgokat. Ezért tanuljuk kezdőkkel rögtön úgy hogy What’s your name? és nem kezdjük el boncolgatni, hogy what + is + your… . Ráérnek még megfejteni, mi az az ‘s, sőt, így a hallásértés is rögtön fórral indul, sokkal könnyebb lesz a szövegből kihallani, mit is takarhatnak az elharapott félszavak, ha eleve kimondani is úgy tanuljuk őket.

(Ebből a szempontból nagyon jó a Pimsleur, muszáj vagyok hallás után ismételni, nincs kecmec.)

6. Kultúrmissziós tevékenység. A legjobban azt szeretem a nyelvekben, hogy emberekhez, országokhoz, kultúrákhoz kötődnek, és talán nem volt még olyan szkeptikus vagy kizárólag külső motivációk által hajtott tanítványom (“az angol kell a munkához”), akinek ne tudtam volna olyan filmet / zenét / könyvet / kabarét / képregényt /sütit 🙂 ajánlani, amitől kedve ne támadt volna igazán angolt tanulni. Angyal szállt el felettünk az egyik céges csoportomban, amikor az Englishman in New Yorkot hallgattuk egy hajnali órán, vagy amikor megnéztük, hogyan süt Julia Child rántottát.

(Ezért keresgélek folyamatosan német zenéket, könyveket, filmeket, sorozatokat…)

7. Amit lehet, mondatban. Bizony, bizony, kezdő szinttől is úgy tanulunk, hogy például amikor a körülöttünk lévő tárgyakat vesszük sorra, azonnal azt mondjuk: It’s a chair, They are windows, It’s a table… Önálló szavakkal nemigen tudunk mit kezdeni, ugye magyarul sem azt mondjuk hogy *kert játszani gyerek kutya, hanem hogy a kertben játszanak a gyerekek a kutyával.

(Ezért írok szinte csak mondatokat az ankiba, vagy ahol szavakat teszek fel képpel (például ételek, ruhák, tárgyak nevei), azért ott is igyekszem példamondatokat hozzájukbiggyeszteni. Két légy egy csapásra.)

+ 1 Változatos módszerek. Hallás utáni ismétlés, diktálás, scriptorium (egyéni diákokkal csodálatosan működik!), chatty (el kell mesélned egy történetet a párodnak, ahány ember van a csoportban, annyiszor, illetve te is meghallgatod a párod sztoriját, az egyik legtutibb beszédfejlesztő), történetépítés (képek, szavak, tárgyak alapján), memóriagyakorlatok, szerepjátékok, zenehallgatás, kérdés-felelet, kvízek, barchoba, info-gap (a másik tud valamit amit te nem), stb. stb. Nem, nem fordítunk. Mindig attól függ a feladat, épp mit tanulunk és miért.

(Ezért csinálok németből annyi mindent egyszerre. Egyedül kicsit nehezebb, némelyik gyakorlat nem is megoldható, de van sokféle, ami imitálható magunkban is. A lényeg az aktív részvétel elejétől kezdve.)

Read Full Post »

Older Posts »