Feeds:
Posts
Comments

Archive for the ‘Nyelvek’ Category

Olyan vagyok, mint Shrek, avagy a hagyma és a héja: több én lakozik bennem.

Az egyik tanár, a másik ember, nyelvet tanul maga is.

A tanár optimista. Elhiszi és hirdeti, mindenki meg tud tanulni egy másik nyelven, hisz megtanult az anyanyelvén is, nincs különbség.

Az ember realista. Látja: lassú és feledékeny és elfoglalt és lusta.

A tanár hisz az input erejében, a holtidők kihasználásában, az úton-útfélen való nyelvtanulásban, sőt, nyelvelsajátításban.

grammar invented

Az embernek zsong a feje, próbál a családjára, a tanításra és egyéb feladataira koncentrálni, és ha holtideje van, örül, hogy haj van a fején, nemhogy gondolat benne?…

A tanár gusztustalanul lelkes és ujjongó, és erőszakosan igyekszik mindenkit megfertőzni anglicizmusával, nyelvmániájával és módszertani meggyőződéseivel.

Az ember finnyás, rezignált és végtelenül fáradt.

A tanár tudja, olyan a nyelvtanulás, mint a szex: hiába nézed vagy olvasol róla, csak új jössz bele és élvezed, ha csinálod.

Az ember megnyitja a youpornt a wikipedia német nyelvtanról szóló oldalát és végigolvassa.

A tanár tapasztalta: minél kezdőbb szinten van valaki, annál nagyobb szüksége van segítségre, tanárra, és csak ahogy fejlődik, válik fokozatosan egyre önállóbb nyelvtanulóvá.

Az ember tagadásban van: ragaszkodik a német egyedül tanulásához, de miután hetek óta nem válaszolt nehezen szerzett német ismerőse emailjére, kezd megbicsaklani a lába.

A tanár 5 éve csak angolul tanítja az angolt, és látja az iszonyatos különbséget az angolul gondolkodó és a magyarról fordítgató nyelvtanuló között – az előbbi javára.

Az embernek nincs senkije, aki kézzel-lábbal elmutogatná, elmagyarázná, lerajzolná, elénekelné, amit nem ért, ezért sűrűn lapozgatja a német-angol szótárt.

A tanár a minél intenzívebb nyelvtanulásban hisz: napi 6-8 óra alatt, összesen 800-1000 órában képes középfokra eljutni egy átlagos képességű nyelvtanuló is, sokkal inkább, mint heti 2×2 felosztásban ugyanez, nyújtva, mint a rétestésztát.

Az embernek nincs alkalma intenzív német tanfolyamra járni, ezért vagy magántanárt fogad, vagy beiratkozik egy kétes kimenetelű nyelviskolába.

No megyünk és lebunyózzuk 🙂

Advertisements

Read Full Post »

Ha kezdő németes vagy, alig túl az első párszáz szón, de szeretnél jól szórakozni, igazi sikerélményt szerezni, és nem mellesleg, de nem túl feltűnően tanulni is közben, feltétlenül figyelmedbe ajánlom a Hueber kiadó Lese-Novelas sorozatát.

franz münchen

Ne rémisszen el, hogy nagyon nőcis, szembántóan rózsaszín, a műanyag védőtok miatt megtévesztően DVD-nek látszó, azonban csupán egy kis kötetecskét és CD-t tartalmazó kiadványról van szó: ugyan a sztorik célközönsége nyilvánvalóan a női nem, szerintem bátor férfiolvasók is érdekesnek találhatják őket.

Mivel A1-es szintről van szó, ezek a történetek tényleg nagyon-nagyon egyszerűek, kissé butácskák is, viszont így teljesen érthetőek párszáz szavas szókinccsel is, és főleg nagyon szórakoztatóak (sehr unterhaltsam, stílusosan).

Szerepel rejtélyesen csábító éjszakai pillangó (David, Dresden), a barátnőjével csak telefonon kapcsolatot tartó, titokzatos, de nagyvonalú férfi (Eva, Wien), és unatkozó, rendőrségi drogügyletbe keveredő milliomoslány is (Nora, Zürich) – az összes sztorija alapvető, gyakran használt német szavakból felépítve. Rokonszenves főszereplők, létező németajkú helyszínek, titok, izgalom, kaland – és sosem marad el a hepiend.

Több szempontból is érdemes ilyen könnyített olvasmányokkal tanulni, a bevezetőben írtakon kívül. Ha téged is végtelenül untatnak a nyelvtani szabályok, nem szeretsz szavakat magolni, akkor történeteket hallgatni és olvasni a legjobb módszer: mind a nyelvtant, mind a szavakat használatban, szövegkörnyezetben hallod és látod, mégpedig annyiszor, hogy ha nem akarod, akkor is emlékezni fogsz arra, hogy “Das hast du schön gesagt!” vagy “Sie fahren auf die Autobahn.” Nem kell külön ragozással, Dativ és Akkusativ vonzatokkal szenvedni, a főnevek nemein görcsölni, mert erőlködés nélkül beleragadnak a fejünkbe.

Ilyen bugyuta kis könyvektől pedig ez több, mint elegendő.

Read Full Post »

Először is. Kicsit olyan ez a kérdés, mintha azt kérdeznénk: miért kertészkedve tanulunk kertészkedni, és nem mondjuk autót vezetve vagy paradicsomlekvárt főzve?

spicy-tomato-chutney041

Persze, nyelv mind a német, mind a magyar, miért is akarnánk bármelyiket a fenti mulatságokhoz hasonlítani? Hiszen olyan kézenfekvő ide-oda lefordítani, amit szeretnénk, ugye? Németről magyarra, amit érteni akarunk, magyarról németre pedig, amit mondani.

Azért nem egészen így van ez. Tényleg azt jelenti egy nyelv tudása, hogy oda-vissza fordítani tudunk adott nyelven? Tudnunk kell fordítani idegen nyelveken? Minden olyan szóra emlékeztek a tanult idegen nyelveteken, és tudjátok is használni, amit az évek folyamán kiírtatok és odaírtátok a szó mellé a magyar jelentését? Ha visszalapoztok esetleg a szótárfüzeteitekben, nincsenek nagy rácsodálkozásaitok, hogy jééé, ezt is tanultam, azt is tanultam, mégsem jut soha eszembe?… És ismertek olyat, aki kapásból rávágja angolul a magyar szavak fordítását, összefüggően viszont nem tud elmondani 2 épkézláb angol mondatot és szabályosan lefagy, ha hozzászólnak?

Amikor beszélsz, az idegen nyelven jutnak eszedbe a gondolatok, vagy kigondolod magyarul, mit szeretnél mondani, és azt fordítgatod át, és leblokkolsz, amikor egy magyar szónak nem jut eszedbe a jelentése? Vagy fordítva: ha hallgatsz vagy olvasol egy idegen nyelvű szöveget, akkor az egész lényegére koncentrálsz, vagy folyamatosan fordítod a fejedben, és ha valaminek nem találod a magyar megfelelőjét, akkor megakadsz, szótár után kapdosol?

Blue-Planet-Earth

De baj az, és nem fogsz érteni egy egész szöveget amiatt, hogy egy-egy szónak nem tudod a magyar megfelelőjét? Szerintem nem! Ha belegondolsz, magyarul sem úgy olvasol egy cikket, regényt, levelet, hogy minden szót megrágsz, hanem a lényegre koncentrálsz, bizonyos félmondatokat-mondatokat át is ugrasz, és próbálod kiszűrni, mi a fontos belőle. Figyeld csak meg!

A tanult nyelven is ez a cél (szerintem): olyan természetességgel beszélni, olvasni, tehát használni a nyelvet, mint ahogy magyarul tesszük. Ha nem jut eszünkbe valami az idegen nyelven, akkor tudjuk kikerülni, másképp megfogalmazni, vagy elmagyarázni, amit szeretnénk. Hiszen számtalanszor előfordulhat, hogy nem tudunk valamit vagy nem jutnak eszünkbe bizonyos szavak. Sőt, sokkoló beismerni azt, hogy SOHA  nem fogjuk ismerni az ÖSSZES létező szót az adott nyelven? Magyarul is pont így van! Vagy te tudod, mit jelentenek a garaboly, abázúll, maródi, sifony szavak?

Garaboly

Nincsen minden idegen szónak tökéletes magyar megfelelője sem. Ez tény. Hogyan mondod magyarul, hogy good riddance, serendipity, 101 (one-o-one), high maintenance girlfriend? Maximum körülírni lehetne őket, de egyetlen szóra lefordítani – kizárt. Ha ezt elfogadjuk, máris könnyebb a helyzet. Kicsit érdemes olvasni a http://leiterjakab.blog.hu/ -t, látni lehet, milyen vérre menő viták mennek a fordítás kapcsán.

Megegyezhetünk abban, hogy ahhoz, hogy jól tudj egy nyelvet, nem kell tudnod jól fordítanod rajta? Attól, hogy valaki jól tud egy nyelvet, nem biztos, hogy jól tud fordítani is. És fordítva: Arany János vajon tudott (volna) egy angollal beszélgetni?

A fordítás az egy ötödik készség.

Nekünk elég a többi négyre: hallásra, beszédre, olvasásra, írásra koncentrálnunk.

Ha azok jól mennek, jöhet a fordító-szinkrontolmács-képzés 🙂

Plusz az is veszélye a fordítgatásnak, hogy így születnek, hogy angol példával éljek, a Hunglishnak nevezett szörnyetegek, amik magyarról lettek átfordítva, csak épp angolul semmi értelmük és teljesen másképp kellene mondani őket.

Mi több, olyan is számtalanszor megesik, hogy akivel beszélünk, nem ért bennünket, mert teszem azt, rosszabbul beszélni a nyelvet . Vagy épp sokkal jobban, és mi nem értjük, ezért megkérjük, magyarázza el másképp, vagy lassabban, vagy betűzze, vagy ismételje meg, vagy mutogassa el, vagy rajzolja le. És bizony egy külföldi sem fogja nekünk megmondani magyarul, amit nem értünk, és mi sem fogjuk tudni vele ugyanezt megtenni.

Többek között ezek miatt érdemes és fontos mihamarabb, ha lehet, elejétől fogva angolul tanulni az angolt, németül a németet és így tovább, hogy megtanuljuk azokat az elkerülési stratégiákat, amikor a fenti helyzetek valamelyikébe kerülünk. Ha türelmesek vagyunk, adunk időt magunknak, nem görcsölünk azon, hogy nem értünk mindent szóról szóra és nem pontosan azt tudjuk mondani, amit magyarul mondanánk, át fog állni az agyunk, és turbósebességre fog kapcsolni a nyelvtudásunk.

Creative_Wallpaper_Speed_limit_015789_

Van erre egy pszichológiai kifejezés, a nyelvi relativitás elmélete, eszerint a különböző nyelveken beszélők másképp is gondolkodnak. Gondoljunk csak a közmondásokra, hogy a nagyon evidens példát említsem, rengeteg olyan van, ami létezik az egyik nyelvben, de nem a másikban (Egyszer volt Budán kutyavásár!…), vagy van ugyan hasonló jelentésű a két nyelvben, de teljesen más képekkel ábrázoltak (Nálunk sárga az irígységtől, angolul pedig green with envy).

Hogy miért alakult ki a fordításon keresztüli tanulás, és hogy ha nem fordításon át, akkor pontosan hogyan is tanulok… nos, ezekről legközelebb.

Read Full Post »

Az egyik előző postban ígértem egy receptet a biztosan működő nyelvtanuláshoz. Ez nem szentírás, és túlzottan nem is titkos, csupán tapasztalati úton bevált hozzávalók sora.

1. A legfontosabb, hogy minden nyelvet a maga nyelvén. Angolt angolul, németet németül. Erről fogok írni bővebben is, most tömören: azért hatékonyabb így, mert megtanít az idegen nyelven gondolkodni, segít olyan stratégiák elsajátításában, mit csinálj akkor, ha nem jut eszedbe egy szó, hogyan írj körbe valamit, hogyan kérdezz vissza… Ha nincs esélyed arra, hogy átválts a magyarra, kénytelen leszel kivágni magad idegen nyelven, és még számos pozitív hozadékkal jár. Evidenciának kellene lennie, mégsem az sajnos.  Persze nem mindegy, hogyan, nagyon tudatosan, jól felépítve kell így tanulni-tanítani, de gyakorlattal rengeteg dologra rá lehet jönni. Simán működik teljesen kezdő szinttől is and it works wonders 🙂

(Ezért nem írok pl. magyar-német megfeleléseket az ankiba. Később megmutatom, hogyan csinálom.)

2. Elengedés, elfogadás. Az halad a legjobban, aki képes az elengedésre, és ez nem afféle Paolo Coelho-szerű oltári életbölcsesség, hanem tény. Ha nem görcsölsz azon, hogy nem értesz mindig mindent, ha nem arra fókuszálsz, amit még nem tudsz, hanem arra, amit már igen, ha nem stresszeled magad a nyelvtanon vagy azon, hogy egy már ismertnek vélt szó egyszer csak egészen mást is jelent, aztán megintcsak felbukkan egy új jelentés, vagy egy sokszor “megtanult” kifejezés újra nem jut eszedbe, továbbá megtanulod elfogadni a hibáidat, és igyekszel profitálni belőlük – sokkal gyorsabb eredményeket fogsz elérni.

(Ezért nem aggódom túlsággal a német névelőkön vagy a ragozáson. Ha eleget látom-hallom, majd megragad minden. Rome wasn’t built in a day.)

3. Kis lépésekben. A nyelvtanulás idő. Fel lehet pörgetni, de egyrészt a felpörgetők saját bevallása szerint is minél gyorsabban tanulsz meg egy nyelvet, annál gyorsabb lesz a felejtés is, másrészt a nyelv nem olyan mint egy egyetemi tárgy, amit a vizsga előtt két nap alatt bevágunk, aztán ugyanazzal a svunggal el is felejthetünk. Meséltem már olyanokról, akik itt és itt tartanak a könyvben, csak épp nem tudnak 2 alap mondatot sem összerakni szóban.

(Ezért nem rohantam előre például sem a DW-vel, sem a Themennel, sem a Pimsleurrel az utóbbi időben. Ismételnem, emésztenem kell az eddigieket. Ha biztosan lesznek az alapok, megyek tovább.)

4. Körkörös haladás. Ez az előző ponthoz kapcsolódik, mégis különvettem. Az órákon ez nagyjából így jeleníthető meg: új anyag1, ismétlés, új anyag2, ismétlés1,2… Nem az a cél, hogy egy órán egy leckét átvegyünk, hanem hogy biztos, magabiztos, zsigeri legyen a meglévő tudás.

(Ezért térek vissza egy-egy anyaghoz folyamatosan. Egyre többet értek és emlékszem belőlük. Sikerélmény.)

5. A készségek természetes sorrendje. A sokat emlegetett különbség a nyelvtanulás és a nyelvelsajátítás között… Angolból pedig különösen fontos, hogy – figyelem! – először halld, azután ismételd, majd csak aztán lásd leírva és legvégül írd le te is az új dolgokat. Ezért tanuljuk kezdőkkel rögtön úgy hogy What’s your name? és nem kezdjük el boncolgatni, hogy what + is + your… . Ráérnek még megfejteni, mi az az ‘s, sőt, így a hallásértés is rögtön fórral indul, sokkal könnyebb lesz a szövegből kihallani, mit is takarhatnak az elharapott félszavak, ha eleve kimondani is úgy tanuljuk őket.

(Ebből a szempontból nagyon jó a Pimsleur, muszáj vagyok hallás után ismételni, nincs kecmec.)

6. Kultúrmissziós tevékenység. A legjobban azt szeretem a nyelvekben, hogy emberekhez, országokhoz, kultúrákhoz kötődnek, és talán nem volt még olyan szkeptikus vagy kizárólag külső motivációk által hajtott tanítványom (“az angol kell a munkához”), akinek ne tudtam volna olyan filmet / zenét / könyvet / kabarét / képregényt /sütit 🙂 ajánlani, amitől kedve ne támadt volna igazán angolt tanulni. Angyal szállt el felettünk az egyik céges csoportomban, amikor az Englishman in New Yorkot hallgattuk egy hajnali órán, vagy amikor megnéztük, hogyan süt Julia Child rántottát.

(Ezért keresgélek folyamatosan német zenéket, könyveket, filmeket, sorozatokat…)

7. Amit lehet, mondatban. Bizony, bizony, kezdő szinttől is úgy tanulunk, hogy például amikor a körülöttünk lévő tárgyakat vesszük sorra, azonnal azt mondjuk: It’s a chair, They are windows, It’s a table… Önálló szavakkal nemigen tudunk mit kezdeni, ugye magyarul sem azt mondjuk hogy *kert játszani gyerek kutya, hanem hogy a kertben játszanak a gyerekek a kutyával.

(Ezért írok szinte csak mondatokat az ankiba, vagy ahol szavakat teszek fel képpel (például ételek, ruhák, tárgyak nevei), azért ott is igyekszem példamondatokat hozzájukbiggyeszteni. Két légy egy csapásra.)

+ 1 Változatos módszerek. Hallás utáni ismétlés, diktálás, scriptorium (egyéni diákokkal csodálatosan működik!), chatty (el kell mesélned egy történetet a párodnak, ahány ember van a csoportban, annyiszor, illetve te is meghallgatod a párod sztoriját, az egyik legtutibb beszédfejlesztő), történetépítés (képek, szavak, tárgyak alapján), memóriagyakorlatok, szerepjátékok, zenehallgatás, kérdés-felelet, kvízek, barchoba, info-gap (a másik tud valamit amit te nem), stb. stb. Nem, nem fordítunk. Mindig attól függ a feladat, épp mit tanulunk és miért.

(Ezért csinálok németből annyi mindent egyszerre. Egyedül kicsit nehezebb, némelyik gyakorlat nem is megoldható, de van sokféle, ami imitálható magunkban is. A lényeg az aktív részvétel elejétől kezdve.)

Read Full Post »

Még tartozom egy rövid magyarázattal: az előző és ebben a cikkben taglalt nyelvkönyv alatt a kurzuskönyveket értem, tehát nem a nyelvtani összefoglalókat, nyelvtani gyakorlókat, nem a nyelvvizsga-felkészítőket vagy szókincsbővítő könyveket, hanem amiket kifejezetten nyelvórai (jobb esetben és/vagy egyéni) használatra készítettek.

1. Az egyik legfontosabb tudnivaló a kurzuskönyvekkel kapcsolatban, hogy igyekeznek mindig aktuális lenni, a legfrissebb híreket, újdonságokat, témákat használni, ami nagyon klassz, viszont emiatt sebesen idejétmúlttá is válnak sajnos. Ami pár éve releváns volt (például Egy nap Michael Jackson életében), az egyik percről a  másikra bukta lehet, bár a leleményes tanár átteheti múlt időbe az egész sztorit, na de értjük a bibit.

Ugyanez a helyzet és a baj az én 1991-es Themenemmel is, és azt még nem is tudom felmérni egyelőre, hogy a német nyelv mennyit változott az elmúlt 21 évben a könyvhöz képest. Mert bizony ezt is figyelembe kell venni: hiába örülnénk nagyon egy kifogástalan állapotú régi tankönyvnek vagy szótárnak az antikvárumból/könyvtárból/padlásról, ha gyakorlatilag használhatatlanul ósdi, az élő nyelvből már kikopott struktúrákat, szókincset tartalmaz, olyasmit pedig nem, ami időszerű és fontos lenne most. Persze nagyon szórakoztató lehet egy régebbi könyv végigolvasgatása is, például máig némi nosztalgiával emlékszem a Streamline sorozatra (bizonyos szempontból még vissza fogok rá térni), vagy a gimisként egyedül végigolvasott klasszikus Angol nyelvkönyv I.-re.

A nyelv folyamatosan változik, ezt muszáj tudomásul venni, ráadásul a nyelvkönyvek sterilek és középre főzöttek: főleg kezdő szinten valamiféle általános nyelvet (van olyan egyáltalán?!) igyekeznek megragadni és megtanítani, kevés kivételtől eltekintve nem veszik figyelembe a területi sajátosságokat, dialektusokat, eltérő szókincset (alapvideo a témában).

A nyelvkönyvön nevelt egyszeri nyelvtanuló a sok év kurzuskönyvezés után egyszer csak külföldre kerül, aztán szegény csak kapkodja a fejét, hogy senki az égegyadta világon nem beszél úgy, ahogy a könyv szereplői. Na neeem.

Megoldás: válassz friss kiadású könyvet, de akár új, akár régebbi, ne hagyatkozz kizárólagosan csak rá! Mankó legyen, ne tolókocsi. Mi legyen mellette, később következik.

2. A másik probléma a belbecsen kívül a külcsínnel lehet, főképp, ha egy vagyonért megvetette veled az iskola/a tanárod, mert épp arra kaptak kedvezményt a kiadótól. Nehéz, ormótlan, nem tetszik a színe, borzalmasak a rajzok, vagy folytatásos sztori, és nem tudsz azonosulni a szereplőkkel, idegesítenek a helyzetek és unalmas az egész úgy ahogy van – semmi értelme. Ne tanulj olyanból, ami nem tetszik! (Pont így jártam Bálinthoz hasonlóan a Start! némettel, bár csak könyvtárból vettem ki, de szenvedés volt.)

Megoldás: ha megteheted, válaszd ki te magad a könyved: kezdj rögtön egy idegennyelvű boltban, vagy olyanban, ahol bőséges a nyelvkönyv-választék. Olvass bele alaposan a könyvesboltban, nézz utána a neten, milyen kiegészítő cuccokat (CD-t, online támogatást…) tartalmaz, kérdezd meg ismerőseidet. Tisztában vagyok vele, hogy ma már csak az nem letölthető, amit nem akarunk, de én azt javaslom, vedd meg (vagy kérd kölcsön, ha minden kötél szakad) a papírformát, ha megtaláltad az igazit: a saját példányba tudsz jegyzetelni, magaddal tudod vinni, nem kell a gép előtt tespedni vele, hogy a rosszul beszkenelt kalóz pdf-fel nyűglődj. Ha van e-könyv olvasód/tableted, egy fokkal jobb mint a PC/laptop, de nekem például kell az, hogy ne csak digitálisan szamárfülezzek a Kindle-ön a németemben, hanem ceruzával firkálhassak, rajzolhassak a lapra, ragaszthassak bele színes cetliket és a többi. Ízlés dolga persze.

3. A harmadik buktató az lehet, hogy brutálisan unalmas a könyv. Ha tanfolyamra jársz és a tanár csak és kizárólag azt használja, és mindig minden feladatot (egy könyvben azért hasonló szisztémára építkeznek fejezetenként) ugyanúgy csináltat meg, az borzasztó lehet. Ha önállóan tanulsz, és csak azt nézed, mennyi lecke, hány oldal van még hátra, ugyanez a helyzet, értelmetlen és eredménytelen az egész.

Megoldás: ismételten a jó, körültekintő könyvválasztás, illetve ha muszáj (pl. suliban) olyan tanárhoz járnod, aki ötlettelen, kiégett (meg akkor is, ha nem!!), saját anyagok gyűjtése a meglévő könyv mellé. A Google a te barátod!

4. A következő probléma az előző cikkben említett kétnyelvűség. Aki régebbi franciás, tán emlékszik a Pataki-féle Francia nyelvkönyvre, vagy, ami még sokkal de sokkal rosszabb, németből a Start!-ra. Főleg utóbbiban jóformán több a magyar szöveg, mint a német, minden egyes, egyébként túlságosan hosszú olvasmányt német-magyar szószedet követ, koncepciónak pedig csak nyomai vannak. Mert az, hogy egy új szavaktól hemzsegő olvasmányt követ egy 30-40 szót tartalmazó lista, amikkel utána semmit nem kezdünk igazán, annak semmi értelme. Én legalábbis így voltam vele: küzdöttem a szövegekkel, folyton hátralapoztam a szószedetben a magyar jelentésért, anélkül, hogy a szövegkörnyezetből megpróbáltam volna kitalálni a jelentést. Persze az ember örül, úgy véli, érti, amiről szó van, de az előforduló új szavak alig-alig jöttek elő a következő leckében, nem kellett százféle módon rögzíteni-gyakorolni őket, tehát kábé egyik szememen be, a másikon ki. (A munkafüzetet nem használtam, lehetséges, hogy megtámogatta a tankönyvet, de mivel annyira nem tetszett a könyv, nem is akartam megismerni.)

Megoldás: NE L2-L1 szószedetes könyvet válassz!! Különösképp, ha már nem vagy teljesen kezdő, hidd el, türelemmel és kitartással rá fogsz jönni mindenre, és ha jól felépített a könyv, önetető lesz teljesen. Kritikus helyzetben pedig segít a szótár (lehetőleg minél hamarabb az egynyelvű).

5. Az utolsó probléma nem csak a nyelvkönyvekre, hanem a nyelvtanfolyamokra is igaz: sokan vesznek egy könyvet/beiratkoznak egy tanfolyamra, és ezzel laza mozdulattal áthárítják a felelősséget magukról. A kurzuskönyv megvétele, a tanfolyamra járás hamis illúziót keltenek: azzal hitegetnek, meg fogjuk tanulni tőlük a nyelvet, vagy ami még neccesebb, hogy a könyv, a tanár megtanítja nekünk.

Hát bizony, hallgassatok a bölcs veteránra: önmagában mindkettő kevés, mert ahogy mondottam volt, nincsen tuti módszer, és senki nem fogja álmunkban beletölteni a fejünkbe a tudományt (őszinte bánatunkra 🙂 ). Ha kizárólag a kurzuskönyvre akarsz hagyatkozni, az első téged nem annyira érdeklő résznél elveszted a motivációdat, de a heti két óra tanfolyamra járás sem kecsegtet villám- vagy turbóeredménnyel (még ha a neve ezt sugallja is, bocs), viszont brutál drága.

Láttam már amúgy a kurzuskönyvekkel kapcsolatban mindenféle variációt: egyik tanítványom a 0. angolos évfolyam alatt 2 könyvet, a NEF Elementary-t és Pre-Intermediete-et “vette végig”, és viszonylag rövid felkészüléssel vidáman letette az ECL B2-es (középfokú) vizsgát, annyira készségszintű volt a tudása. Nem a két könyvnek, hanem a heti huszonsok angolórának, a nyilván kompetens tanároknak és persze a szorgalmának és az eszességének is köszönhető. Ugyanakkor nemrégiben szintfelmérőztettem egy a sulijában a NEF Intermediate-ből tanuló lánykát, őt még B1-es szintűnek sem merném nevezni, hiába “tanulta már” a present perfect contiunoust meg az összes conditionalt.

Megoldás: állj több lábra! Akár jársz nyelvórára, magántanárhoz, segít a barátod, akár tök egyedül tanulsz, ne ragadj le egy könyvnél, hanganyagnál, módszernél! Gyűjts cikkeket, podcastokat, blogokat, online boltok oldalait, újságokat, könnyített olvasmányokat, játékokat, képregényeket, filmeket, zenéket, videokat, fórumokat a téged érdeklő témákban. Minél többfélét használsz, minél jobban érdekel az amit olvasol/hallgatsz anélkül, hogy kvázi a nyelvre fókuszálnál, és minél hamarabb közelítenek anyagaid az autentikus felé, annál jobb.

Összegzőül: A jól, általad megválasztott kurzuskönyv segítségedre lehet, de nem szabad a bibliádnak tekinteni.

Jó kiegészítő, de nem a nyelvtanulási non plus ultrád. Ámen 🙂

Read Full Post »

A címben szereplő Mark Reifkind (mester kettlebelledzőmester) kedvenc mondása, és ahogy a sportból szinte minden, ez színigaz a nyelvtanulásra is.

Mivel a német sem mászik bele magától a kis fejembe, akármilyen pöpec is volna ez, a következő a stratégiám.

Minden december 20-án kezdődött, amikor is fenomenális keresési zsenialitásomat kihasználva ezt a fantasztikus bölcsességet írtam be a google-ba: Learn German (de lehet hogy Deutsch volt, vagy learning German, nem jegyeztem fel pontosan).

A DW oldal volt az egyik első, amibe belebotlottam, hálistennek, de egy darabig kísérleteznem kellett vele, mire megtaláltam a (szinte) teljesen egynyelvű Interaktiv részt. Belehallgattam a Warum nicht? és a Wieso nicht? oldalakba is, de végtelenül idegesített a rengeteg angol – igen kevés német beszéd mérleg, nincsen nekem erre időm. Oké, hogy kezdőknek szólnak, de 100%-ig biztos vagyok benne, mert nem egyszer végigjátszottam a csoportjaimban, hogy teljesen kezdőket is lehet kezdettől fogva célnyelven tanítani. Lehet, hogy később visszatérek még a magasabb szintű leckékhez, egyelőre sufni. B1 szinttől már csupa német minden.

Az Interaktiv viszont rögtön megtetszett, nekiestem, és a karácsonyi beiglihegyek árnyékában végig is rohantam az A1.1 szinten, padlófékig. Több okból álltam le: egyrészt mivel annyira élveztem a haladást, nem fordítottam elég figyelmet az ismétlésre, másrészt hiába regisztráltam, amikor egyszer ránéztem a Kursplanra felmérni hol tartok, a béna rendszer elfelejtette mindenemet, így most olyan, mintha semmit nem csináltam volna. Ez pech, vagy hiba a mátrixban, ki tudja, mindenesetre lelohasztó.

Ettől függetlenül eléggé logikusan felépítettek a leckék, olyasmi sorrendben és logikával tanít, ahogyan én az angolt szoktam, és ami mondjuk A1, A2 stb szinteken elvárható. Viszonylag sok a hanganyag, de bizonyos helyeken, ahol nincs, csak olvasandó szöveg,  nagyon hiányoltam. Jó lett volna, ha minden olvasmányt meg is lehet hallgatni.

Mint mondtam, elvileg egynyelvű, ahhoz viszont nem elég bugyutabarát a felépítése: akármilyen lángész is vagyok (remélem, mindhárom kedves olvasó érzi itt az öniróniát), bizony többször át kellett kapcsolnom fent angol alapnyelvre, különben nem értettem a feladatot. Az anyag maga ilyenkor is német marad, csak a feladat leírása lesz angol, és a jobb oldalon látható német szólisták alatt jelenik meg az angol jelentés.

Az átváltásaim egyébként egyre csökkentek, ahogy többet és többet értettem, illetve megszoktam a típusfeladatokat. Tudom ám, hogy ajándék lónak…, de ha egyszer az anyag fejlesztésre kerül, remek volna minimalizálni a szótárhasználat szükségességét, pláne az olyanok miatt, akik angolul nem beszélnek.

A másik problémám, hogy muszáj vele a gép előtt ülve tanulni, én pedig szeretném csúcssebességre venni a tanulásomat, így jó lenne, ha a hanganyagok letölthetőek lennének, és jövet-menet hallgathatnám őket. Hogy ezt kiküszöböljem, egyrészt elkezdtem rögtön az elején egy füzetkébe kimásolni az okosságokat a leckékből, az okosságokat szókártyákra (és most ankira) felvinni, így jóval mobilabbá váltam.

Másrészt kaptam kölcsön egy Villám Német tananyagot, hiánypótlónak ezt is hallgatni kezdtem. Hát, hát. Mikor túltettem magam a folyamatos magyar kommentáron (az egész úgy épül fel, hogy először magyarul hallod, ami el fog hangzani, aztán németül), tulajdonképpen tetszett, az ismétlő részeknél már mennyit értek. Ennyit a pozitívumról. A 11-es, az addigiakat csak ismétlő lecke is remek (legalábbis ebből a szempontból…), mert tisztán német. A többit viszont egyáltalán nem értem: elviselem, hogy van egy értést segítő magyarázat az első hallgatásnál, de miért kell megint mindent elmondani magyarul a szótár, illetve beszéltető részeknél? Fel nem fogom. Arról nem is beszélve, mennyire mű az egész szituáció (egy négytagú német család mindennapjai), őszintén, mennyire motivál engem annak megtanulása, hogyan kelteget egy nem kifejezetten kellemes hangú / szimpatikus német anyuka egy lusta óvodásgyereket? Esetleg egy au pairnek készülő tizenévesnek hasznos lehet ez, na de hahó. Értem, hogy az elhangzó nyelvi elemek nagy része gyakran használt / szükséges struktúrákból épül fel (nagy-nagy kérdőjel), de ha egyáltalán nem tudok a szituációval azonosulni, akkor bocs, de nem fogom sem szívesen hallgatni, sem ismételni a mondatokat.

Ez főképp akkor tudatosult bennem, amikor elkezdtem a Pimsleur German hanganyagait is. Érdekes, hogy sokkal kevésbé zavar az angol utasítás, mint a magyar, bár itt is ellennék nélküle. A megtanulandó párbeszédek életszerűbb(nek tűnnek, mivel kérdőjel bennem a jelenlegi magázós-tegezős viszonyok egyensúlya, segítsetek, tényleg ennyit magázódnak a németek?), legalábbis sokkal szívesebben tanulom, hogyan tudnék felszedni valakit németül:), mint hogy Péter eldugta a szappant. Tetszik a spirálos felépítés (mindig kicsit visszatérünk a régebben tanultakra, és azokra építjük az újat), jóval hallgatóbarátabb a szereplők hangja is.

A két hallgatós anyag együtt végülis ugródeszkának elmegy, de az már biztos, hogy nem fogok csak rájuk építeni. Milyen szerencse, ha van egy jól feltöltött háztartása az ember lányának, ahol például megvan az egész Themen sorozat munkafüzetestül. Kicsit mosolyogtatóan oldschool könyv, de a bevezetőt leszámítva egynyelvű, vicces (néhol bárgyú) rajzokkal és szövegekkel, mégis, arra pont jó, hogy tudományosan megtámogassam a többi forrást. Önmagában kevés lenne, most érzem magamon, mennyivel jobban visszajönnek a hallott, mint az olvasott frázisok.

Most oda szeretnék eljutni, hogy érdemben használhassam a normális, autentikus (nem feltétlenül tanulóknak szóló) podcastokat, találtam pl. az about.com-on párat, és a Schlaflos in München is ígéretes (most is az szól).

Read Full Post »

Vallomás: nem eszetlen észosztást szeretnék itt végbevinni, hanem dokumentálni saját nyelvtanulási botlásaimat és/vagy tapasztalásaimat.
Az angollal eleinte botoltam rendesen. Végtelenül pocsék módszerekkel pazaroltam el évek sorát, ami egyrészt irtó dühítő, tekintve, mennyivel gyorsabb és hatékonyabb is lehettem volna, ugyanakkor tapasztalatszerzésnek remek volt, így most teljes meggyőződéssel tudom sorolni, hogyan nem érdemes.
Nem érdemes például rossz tanárhoz járni, nem érdemes kidobni egy rakat pénzt könyvek hadára, hogy utána ne csináljunk velük semmit, nem érdemes teszteket oldani mázsaszámra, azt remélve, hogy jól fogunk tőlük beszélni. Nem: teszteket fogunk tőlük jól megoldani.


Nem érdemes továbbá fordítani: fantasztikus virtuozitással tudtam (vizsgaszövegeket, nem James Joyce-ot) fordítani oda-vissza, anélkül, hogy meg tudtam volna rendesen szólalni.

 

 

Igen, mindezt 8-9 év nyelvtanulás után… És szó nincs arról, hogy ne lettem volna motivált, sőt, voltak egészen jó, most is hasznosítható ötleteim is.

Végülis Angliában tanultam meg angolul, de egyáltalán nem azért, mert aki külföldre megy, arra simán ráragad a nyelv. (Elég csak a cirka 40 éve Amerikában élő barátunkra gondolni: amikor megkérdeztük, mit csinálnál, ha Magyarországon élnél, azt felelte halál komolyan: *I teach English.)

Read Full Post »

Older Posts »