Feeds:
Posts
Comments

Archive for the ‘Magánélet’ Category

Olyan vagyok, mint Shrek, avagy a hagyma és a héja: több én lakozik bennem.

Az egyik tanár, a másik ember, nyelvet tanul maga is.

A tanár optimista. Elhiszi és hirdeti, mindenki meg tud tanulni egy másik nyelven, hisz megtanult az anyanyelvén is, nincs különbség.

Az ember realista. Látja: lassú és feledékeny és elfoglalt és lusta.

A tanár hisz az input erejében, a holtidők kihasználásában, az úton-útfélen való nyelvtanulásban, sőt, nyelvelsajátításban.

grammar invented

Az embernek zsong a feje, próbál a családjára, a tanításra és egyéb feladataira koncentrálni, és ha holtideje van, örül, hogy haj van a fején, nemhogy gondolat benne?…

A tanár gusztustalanul lelkes és ujjongó, és erőszakosan igyekszik mindenkit megfertőzni anglicizmusával, nyelvmániájával és módszertani meggyőződéseivel.

Az ember finnyás, rezignált és végtelenül fáradt.

A tanár tudja, olyan a nyelvtanulás, mint a szex: hiába nézed vagy olvasol róla, csak új jössz bele és élvezed, ha csinálod.

Az ember megnyitja a youpornt a wikipedia német nyelvtanról szóló oldalát és végigolvassa.

A tanár tapasztalta: minél kezdőbb szinten van valaki, annál nagyobb szüksége van segítségre, tanárra, és csak ahogy fejlődik, válik fokozatosan egyre önállóbb nyelvtanulóvá.

Az ember tagadásban van: ragaszkodik a német egyedül tanulásához, de miután hetek óta nem válaszolt nehezen szerzett német ismerőse emailjére, kezd megbicsaklani a lába.

A tanár 5 éve csak angolul tanítja az angolt, és látja az iszonyatos különbséget az angolul gondolkodó és a magyarról fordítgató nyelvtanuló között – az előbbi javára.

Az embernek nincs senkije, aki kézzel-lábbal elmutogatná, elmagyarázná, lerajzolná, elénekelné, amit nem ért, ezért sűrűn lapozgatja a német-angol szótárt.

A tanár a minél intenzívebb nyelvtanulásban hisz: napi 6-8 óra alatt, összesen 800-1000 órában képes középfokra eljutni egy átlagos képességű nyelvtanuló is, sokkal inkább, mint heti 2×2 felosztásban ugyanez, nyújtva, mint a rétestésztát.

Az embernek nincs alkalma intenzív német tanfolyamra járni, ezért vagy magántanárt fogad, vagy beiratkozik egy kétes kimenetelű nyelviskolába.

No megyünk és lebunyózzuk 🙂

Advertisements

Read Full Post »

Hosszas hallgatás (de nem nyelvtanulásmentesség!) után némi nyelvkönyv-körkép és szókártyaelemzés.

Tegnap megejtettem első komolyabb beruházásomat a német nyelvtanulásomba. Eddig ugyanis két újságon kívül nem költöttem rá semmit, mindent vagy rámhagytak, vagy csak úgy kaptam, vagy simán ingyenesként találtam a neten (azt is be szeretném bizonyítani ugyanis, hogy a nyelvtanulás nem feltétlenül pénzkérdés, de ez mellékszál).

Tehát beszabadultam a Libribe, és az eladók legnagyobb örömére vagy másfél órát elszöszöltem a nyelvkönyvek és egyéb nyelvtanulós cuccok nézegetésével. Persze, az interneten szoktam böngészni rendszeresen, de régen volt alkalmam így komolyabban real life könyvesboltozni, és most kiélveztem minden pillanatát (a kávézó szenzációs riói rózsaborsos-kókuszos kávéjával egyetemben). Mindenkinek megvannak a maga perverziói 🙂

Az angol persze még mindig favorit, a legelkényeztetettebb nyelv: könyv, szótár, hanganyag, szókártya, mint égen a csillag. A főbb helyekre előszeretettel helyezik a magyar szerzeményű könyveket (Akadémiai, Maxim kiadó, stb), de szép számban megtalálhatók Cambridge, OUP és egyéb nevesebb kiadványok is, főképp a slágertermékekből (Headway, English Grammar in Use).

Ami feltűnő: a PONS termékek meglepően nagy mennyiségben. Most alaposan átnyálaztam őket, de valahogy nem és nem meggyőzőek nekem. Egyrészt mindegyiket a német eredetiből fordították, legyen az tematikus szótár, szókártya, önálló nyelvtanuláshoz készült tananyag, másrészt szerintem elég húzós az áruk az értékükhöz viszonyítva. Például a Nyelvtanfolyam kezdőknek 1 kis könyv 4 CD-vel közel 10 000 Ft, és szerintem még B1 szintig sem visz el, a könyv 3/4-e (minden instrukció, magyarázat, feladat) ráadásul magyar. Lehet, hogy még ingyen sem kellene.

PONS szókártyából csak egy angol kezdőt találtam. A kivitelezése nem rossz egyébként, a doboz kialakítását a Leitner módszerhez igazították, tehát behelyezhető kartonlapokkal készíthető 5 fakk (ez a magyarul tanuló angolok kedvenc magyar szava amúgy;)). A kártyák maguk csak perforálva vannak, ami nem gond, de… sajnos különálló szavak állnak rajtuk, ilyenek, hogy “of”, ami önmagában SEMMIT nem jelent. Szomorú. Vannak ugyan példamondatok, de pont a hatékony angoltanulás lényege nem érvényesül, miszerint a szavakat kifejezésekben, frázisokban tanuljuk! Tehát ezt olyannak, aki gyorsan szeretne kezdő szintről eredményeket elérni, NEM ajánlom. Vagyis senkinek.

Egy másik szókártyacsomag a SZINEX kiadó terméke. Elég sok nyelvből kapható már, az ára a többihez hasonló, de kibontott mintát nem találtam, így a belbecst már csak itthon tudtam ellenőrizni a kiadó honlapjáról. Ugyanaz, mint a PONS-nál: önálló, gyakran felesleges szavak, magyar-idegen nyelv felosztásban. Nem költenék rá.

Viszont: még itthon keresgélve bukkantam rá a MAXIM kiadó újdonságára, de a neten sajnos 1 angol és 1 német mintakártyán kívül nem nagyon találtam többet, a dobozból pedig nem igazán leszűrhető a használhatóság…

A boltban sem tudtam belenézni sajnos, de hosszas (3 másodperces) gondolkodás után mégis megvettem a németet (angol nem volt, de azt amúgy is inkább a diákjaimmal használnám).

Recenzió a következő posztban.

Read Full Post »

Nyelvcsend

/blogcsend.

A címet Hevesi Mihály A nyelvtanulás művészetéről és Autoritmia című könyveiből szereztem.

Elsodort az élet, úgy is mint vizsgaszervezés, vizsgafelkészítés, intenzív tanfolyam, próbavizsgáztatás, no meg teljes lakásfestés és hasonló nyalánkságok. Ezek miatt a németem ideiglenesen háttérbe szorult, de nincs lelkifurdalásom.

Közben ugyanis az angolom akkorát lendült, hogy magam sem hittem volna. Hihetetlenül érdekes, hogy huszonév angoltanulás után is látom magamon a folyamatos fejlődést.

Hogy miből tűnik fel?

Például elővettem egy hosszabb lélegzetű regényt, amit már közel 2 éve olvastam egyszer, keresgéltem benne valamit. Amit akkor elég nyökögősen, vagy mondjuk inkább úgy, élvezet nélkül olvastam a kacifántosan cizellált nyelvezete miatt, most vidáman, élvezettel pörgettem. Vacilláltam, hogy azért-e, mert egyszer már átrágtam magam rajta, részben biztosan, de érezhetően gördülékenyebben értek olyan egészen magasröptű filozófiai, táplálkozástudományi stb. irományokat is, amiket azért korábban figyelmesebben, lassabban kellett olvasnom. És ez csak az olvasott szövegértés.

Tehát a németem most pihen, nyelvcsendet tart, de nem aggódom. Nem fog elveszni vagy elfelejtődni, inkább érlelődik, és ha a hétvégén végzek minden munkámmal, illetve a ház is visszanyeri a menekülttábor előtti, sőt, sokkal csicsább, hisz frissen festett-nagytakarított külcsínét, azonnal újra belevetem magam a némettanulásba.

Read Full Post »