Feeds:
Posts
Comments

Archive for the ‘Kritika’ Category

Az angol-magyar szótárfüzet megvolt?

Az a fajta a klasszikus szótárfüzet vagy szólista, ahol az egyik oldalra kerül az idegen szó, és mellé, a vonal másik oldalára a magyar jelentése, valahogy így:

aunt       – nagynéni

garden  – kert

to           – -ba, -be, – nak, -nek (ez a kedvencem!)

decide   – eldönteni

Nekem muszáj volt az összes eddig tanult nyelvemen: oroszból (melléknév- és igeragozással együtt!), franciából, angolból is – de, talán nem meglepő, nem ennek köszönhetően tanultam meg angolul.

Annyira megszokott és általánosan elfogadott ez a szógyűjtési-tanulási forma, hogy sokakban fel sem merül, miért nem megy így a szókincsfejlesztés.

Mert nem megy. Pont annyira van értelme, mint az ágyneművasalásnak vagy a magassarkú tornacipőnek.

Mert:

1. A szótárfüzetben a szavak mindig ugyanabban a sorrendben vannak.

Még ha fotografikus is a memóriád, akkor is legfeljebb a szavak sorrendjére fogsz emlékezni az oldalon (mi is az “eldönteni”? ott volt bal felül, a negyedik sorban…), de hogy hogyan kell vele egy mondatot csinálni, vagy mi történik akkor, ha egy adott magyar szónak nincs meg az angol “párja” a fejedben lévő szótárban, sajnos nem derül ki.

2. Így nem elég egy, magát az idegen szót megtanulni, hanem kapásból kettőt kell: hozzá a magyart is, tehát amikor az angoltanár 40 szóból írat egyik napról a másikra szódogát, akkor az rögtön 80 szót jelent. Holott az a 80 lehetne például hasznos kifejezés, szóösszetétel is.

3. Ha így tanulunk, azt fogjuk gondolni, annak a bizonyos magyar szónak csak és kizárólag az lehet az angol megfelelője, és ha egy szövegben belefutunk abba a szóba, és azzal a megtanult jelentéssel nem értelmes a szöveg, rögtön lefagyunk.

Fordítva is: egy bizonyos magyar szónak megtanultuk az angol jelentését, csak azt nem vettük figyelembe, hogy más értelemben nem azt a szót használjuk, vagy magyarul azonos alakú szavak, de angolul nem. Különösen, ha nem csoportban tanultuk azokat a szavakat. Lásd például:

körte (mint gyümölcs) – pear

pear

(villany)körte – bulb / light bulb

bulb

Furcsán nézne ránk az angol háziasszony, ha közölnénk vele, hogy a szobánkban “the pear needs changing” 🙂

Ráadásul milyen irtózatosan unalmas vaktában egymás alá dobált szavakat bemagolni, vagy az angol rendhagyó igék három alakját, szintén használat nélkül, sorban… Nekem speciel fél perc alatt elkalandoznak a gondolataim, sőt, simán elalszom az ilyesfajta listákat bámulva. Brrr.

Ha valami elveheti a kedvünk a nyelvtanulástól, akkor ez ezer százalékosan az.

Kedves nyelvtanulók! Ne szólistákból tanuljatok!

Kedves nyelvtanárok! Ne írassatok szótárfüzetet, és belőle szódolgozatot!

Hogyan érdemes akkor szavakat tanulni?

Először is, ez egyrészt attól függ, épp milyen szinten vagy, másrészt, mi a célod a nyelvtanulással. Másképp kell ugyanis készülni mondjuk egy külföldi utazásra, másképp, ha a Firefly-t szeretnéd nyolcszor megnézni, és másképp, ha vizsgáznod kell. Általánosságban:

1. Az első és legfontosabb, hogy mindig az eredeti, angol szövegből indulj ki. Ne magyarul gondold ki a mondanivalódat, hanem minél több inputot (hallott, olvasott szöveget) használva az angol mondatokat, kifejezéseket figyeld meg és azokat utánozva, azokból építsd fel a beszéded. Ha nincs elég input, elég helyes minta ahhoz, mit hogyan mondj, honnan fogod tudni, hogyan kell valamit helyesen kifejezni?

2. Angolból nagyon, de szerintem más nyelvekből is fontos, hogy először halld a kifejezéseket. Ez minél kezdőbb vagy, annál fontosabb. Az angol írás annyira eltér a kiejtéstől, és olyan kevéssé megjósolható (legalábbis egy kezdőnek) hogyan is kell a szavakat, mondatokat kiejteni, hogy életbevágó: először halld a megtanulandót, ismételd el sokszor (akár úgy, hogy még nem is láttad leírva), és csak utána olvasd el, olvasd és hallgasd egyszerre, majd írd is le, hogy összekapcsolódjon a hallott és az írott forma.

Persze olvasni jó és kell is, de ha kezdő vagy, inkább hangoskönyvekkel (CD-s könnyített olvasmányokkal, kezdő könyv CD-s verziójával) kezdd. Amikor pedig kifejezetten a szókincsbővítés kedvéért olvasol, és gyűjtöd magadnak a fontosnak tartott kifejezéseket, akkor mindig ellenőrizd le a kiejtésüket is. A kulcs: hangosszótár, például itt:

http://oald8.oxfordlearnersdictionaries.com/

vagy itt: http://www.thefreedictionary.com/

3. Ha rájöttél egy-egy angol szó, kifejezés jelentésére, azt javaslom, NE írd mellé magyarul. Magyarul már tudsz, felesleges időt és energiát pocsékolnod a magyarul való írásra, az angol szó magyar jelentésének ismételgetésére. Nem fogsz jobban emlékezni arra a szóra attól, hogy mellé írtad magyarul a jelentését. Mennyivel maradandóbb lesz ehelyett:

aunt – nagynéni

ez:

Zsuzsa is my aunt.

My aunt lives in Brussels.

Feltéve, ha igaz. Gondolj ki olyan példamondatot, amik igazak rád, egy barátodra, ismerősödre. Vagy viccesek, vagy furcsák, vagy másképp, de maradandóak.

Hosszabbnak tűnik, pedig nem az: az extra egy-két perc időráfordítás megtérül, mert ez is a tanulási folyamat része, segít gyorsabban és fájdalommentesebben megjegyezni a szavakat, bővíteni a szókincsedet.

Ráadásul két legyet csapsz egyszerre, mert rögtön mondatban, nyelvtannal együtt látod és jegyzed meg a szót.

Advertisements

Read Full Post »

Eddig megfogalmaztam, miért próbálom németül tanulni a németet, és mi az eredete és jellemzője a nyelvtani-fordításos módszernek.

Szóba kerültek a nyilvánvaló előnyei is, amik, ha alaposabban mögéjük nézünk, inkább a tanárnak jelentenek könnyebbséget, mint a diáknak valódi segítséget: mennyivel egyszerűbb azt mondani magyarul, hogy a past continuous-t arra használjuk hogy…, mint átgondolni alaposabban, hogy egy született brit pontosan mikor, mire is használja ezt, és hogyan lehetne életszerűen gyakoroltatni?

Titanic Dinner Scene

They were having dinner when Titanic hit an iceberg.

Mert hát ajnos hiába magyarázzuk el keresztbe-kasul magyarul, meg fordítunk rá kismillió példát, ahogy egy olyan szituációba kerülünk, nem a helyes nyelvtan fog automatikusan a szánkra jönni, hanem agyalni kezdünk majd a nyelvtani szabályon és a tanár magyar nyelvű magyarázatán, esetleg magyarul kigondoljuk a mondatot, átfordítjuk angolra, és már rég másról van szó, továbbfolyt a társalgás, mi pedig ott ülünk kukán, egy el nem mesélt történet fojtogató érzésével és a nyilvánvaló kudarccal a torkunkban.

Mik tehát ennek az általánosan elterjedt módszernek a nyilvánvaló hátrányai?

Nagyon jól lehet vele a nyelvről, de nem a nyelvet tanítani.

Azaz amikor “tanultad már”, mire való a present perfect, el tudod szajkózni a szabályt, csak épp képtelen vagy azt mondani angolul, jártál-e már cseppkőbarlangban, vagy láttad-e azt a filmet.

– A beszéd, vagy bármilyen spontán kreatív megnyilvánulás teljességgel hiányzik.

Beszéd nélkül pedig elég nehéz megtanulni beszélni! Nagyon jó kis oktató videok vannak a youtube-on a szobafestésről és a bútorkárpitozásról is, de tuti sosem fogod tudni egyiket sem, ha egyszer sem csináltad.

– A diákok semmiféle aktív szerepet nem kapnak a nyelvórán.

Nyilván azért tanár a tanár, hogy ő vezesse az órát (az esetek többségében…), node amikor mindent a tanár dönt el – hát az hatalommániákusoknak remek lehet, de tanulóként kényelmetlen és szenvedés, főleg, ha sem hasznát, sem értelmét nem látod a dolgoknak, amiket csináltat veled. Másrészről nagyon veszélyes az összes irányítást a tanár kezébe adni: pont azt a felelősséget vesszük le vele a diákok válláról, amit nem győzök hangsúlyozni: csak az ő aktív közreműködésével, részvételével, és nem pusztán passzív befogadóként való hozzáállásával fog tudni megtanulni az adott idegen nyelven.

– A kommunikációra szinte semmi figyelmet nem fordítanak.

Ma pedig mi másért tanulunk nyelveket?… Persze, én is imádok angolul, franciául, németül regényeket, és sekélyes női lapokat olvasgatni :), de a legfontosabb célja a nyelvtanulásnak a beszéd: ne tudjanak eladni külföldön, el tudjuk mondani, mi bajunk, ha síbaleset ér, ne égjünk le, ha az utcán megszólítanak a túristák, és barátokat szerezzünk, és meg is tartsuk őket.

– A tartalomnak sem szentelnek szinte semmi figyelmet.

A tanár kiválaszatja a feldolgozandó olvasmányokat, és tök felesleges mondatokat, szavakat magoltat be a segítségükkel. Arra koncentrálnak, amit a diák még nem tud – és nehéz, mondjuk eredeti cikkekben vagy irodalmi szövegekben mindig jócskán van olyan – , nem pedig arra, amit már szótár nélkül is ért, vagy amit magától tudna produkálni a megadott minták alapján.

– A fordítás gyakran félrevezető és pontatlan.

Már sokszor írtam, hogy fordítani nehéz, talán a legnehezebb. Nehezebb, mint hallott szöveget megérteni, vagy a globalizációról és az EU-ról beszélgetni tanult anyanyelvi kollégánkkal.

Sokkal nehezebb dolga van annak, aki a kigondolt magyar nyelvű mondatot akarja angolra lefordítani, mint aki megtanult angolul gondolkodni.

Read Full Post »

Az előző írásban nagy vonalakban megmutattam, miért sokkal hatékonyabb rögtön célnyelven tanulni az idegen nyelvet.

Joggal kérdezheted: ha ennyivel jobb ez a módszer, akkor miért a fordításos-nyelvtani magyarázós nyelvtanítás az általánosan alkalmazott?

A magyarázat  a történelemben rejlik: a középkori latintanítás miatt.

Genesis-Latin1

Az 1500-as évek elején a latin volt a legelterjedtebben tanított idegen nyelv, politikai és akadémiai fontosságának köszönhetően. Azonban a század folyamán lassan elkopott jelentősége, és szerepét átvette az angol, olasz, francia. Innentől teljesen megváltozott az ok, amiért az iskolákban továbbra is latint tanítottak: nem az volt a szerepe többé, mint eleinte, vagy mint ma az angolnak: hogy kommunikáljanak rajta, hanem pusztán az elme, az intellektus élesítésére, pallérozására használták. Magyarul: kizárólag azért latinoztak (és görögöztek), hogy okosabbak legyenek.

Hogyan is történt ez pontosan?

Ezeken az órákon a tanár elmagyarázta a nyelvtani szabályt, majd  klasszikus irodalmi szövegeket (Scipius, Cicero, Augustus…) olvasva és fordítva alkalmazták ezeket a szabályokat.

Beszélgetésről szó sem volt!

Néhány további jellemzője:

– a tanítás a tanuló anyanyelvén folyt,

– a szókincset kétnyelvű szólisták formájában tanulták (ragozással együtt),

– a nyelvtant alaposan és részletekbe menően magyarázták,

– a fókusz a morfológián (alaktanon) és a szintaxison (mondattanon) volt,

– már a tanfolyam kezdetén bonyolult irodalmi szövegeket olvastak,

– a gyakorlás főleg egyik nyelvről a másikra fordításból állt.

Fogadni mernék, hogy ha részt vettél már bármilyen nyelvi kurzuson, egy vagy több ismerősen hangzik a fenti listáról. De mennyire voltál sikeres velük?

Ám ha ilyen idejétmúlt és haszontalan ez a tanítási stílus, akkor vajon miért olyan elterjedt még mindig?

Nyilván vannak előnyei is: a fordítás a legegyértelműbb módja a szavak és a nyelvtan megmagyarázásának, a diákoknak semmi nehézséget nem okoz az óra megértése, és elég sok munkát is megspórolnak maguknak, hisz a tanár mindent az anyanyelvükön mond.

Szerinted hogy fog tudni kérni egy pohár vizet az, aki ezekkel a módszerekkel tanul?

Források:

My English Pages: Grammar Translation Method

Wikipedia

Read Full Post »

Először is. Kicsit olyan ez a kérdés, mintha azt kérdeznénk: miért kertészkedve tanulunk kertészkedni, és nem mondjuk autót vezetve vagy paradicsomlekvárt főzve?

spicy-tomato-chutney041

Persze, nyelv mind a német, mind a magyar, miért is akarnánk bármelyiket a fenti mulatságokhoz hasonlítani? Hiszen olyan kézenfekvő ide-oda lefordítani, amit szeretnénk, ugye? Németről magyarra, amit érteni akarunk, magyarról németre pedig, amit mondani.

Azért nem egészen így van ez. Tényleg azt jelenti egy nyelv tudása, hogy oda-vissza fordítani tudunk adott nyelven? Tudnunk kell fordítani idegen nyelveken? Minden olyan szóra emlékeztek a tanult idegen nyelveteken, és tudjátok is használni, amit az évek folyamán kiírtatok és odaírtátok a szó mellé a magyar jelentését? Ha visszalapoztok esetleg a szótárfüzeteitekben, nincsenek nagy rácsodálkozásaitok, hogy jééé, ezt is tanultam, azt is tanultam, mégsem jut soha eszembe?… És ismertek olyat, aki kapásból rávágja angolul a magyar szavak fordítását, összefüggően viszont nem tud elmondani 2 épkézláb angol mondatot és szabályosan lefagy, ha hozzászólnak?

Amikor beszélsz, az idegen nyelven jutnak eszedbe a gondolatok, vagy kigondolod magyarul, mit szeretnél mondani, és azt fordítgatod át, és leblokkolsz, amikor egy magyar szónak nem jut eszedbe a jelentése? Vagy fordítva: ha hallgatsz vagy olvasol egy idegen nyelvű szöveget, akkor az egész lényegére koncentrálsz, vagy folyamatosan fordítod a fejedben, és ha valaminek nem találod a magyar megfelelőjét, akkor megakadsz, szótár után kapdosol?

Blue-Planet-Earth

De baj az, és nem fogsz érteni egy egész szöveget amiatt, hogy egy-egy szónak nem tudod a magyar megfelelőjét? Szerintem nem! Ha belegondolsz, magyarul sem úgy olvasol egy cikket, regényt, levelet, hogy minden szót megrágsz, hanem a lényegre koncentrálsz, bizonyos félmondatokat-mondatokat át is ugrasz, és próbálod kiszűrni, mi a fontos belőle. Figyeld csak meg!

A tanult nyelven is ez a cél (szerintem): olyan természetességgel beszélni, olvasni, tehát használni a nyelvet, mint ahogy magyarul tesszük. Ha nem jut eszünkbe valami az idegen nyelven, akkor tudjuk kikerülni, másképp megfogalmazni, vagy elmagyarázni, amit szeretnénk. Hiszen számtalanszor előfordulhat, hogy nem tudunk valamit vagy nem jutnak eszünkbe bizonyos szavak. Sőt, sokkoló beismerni azt, hogy SOHA  nem fogjuk ismerni az ÖSSZES létező szót az adott nyelven? Magyarul is pont így van! Vagy te tudod, mit jelentenek a garaboly, abázúll, maródi, sifony szavak?

Garaboly

Nincsen minden idegen szónak tökéletes magyar megfelelője sem. Ez tény. Hogyan mondod magyarul, hogy good riddance, serendipity, 101 (one-o-one), high maintenance girlfriend? Maximum körülírni lehetne őket, de egyetlen szóra lefordítani – kizárt. Ha ezt elfogadjuk, máris könnyebb a helyzet. Kicsit érdemes olvasni a http://leiterjakab.blog.hu/ -t, látni lehet, milyen vérre menő viták mennek a fordítás kapcsán.

Megegyezhetünk abban, hogy ahhoz, hogy jól tudj egy nyelvet, nem kell tudnod jól fordítanod rajta? Attól, hogy valaki jól tud egy nyelvet, nem biztos, hogy jól tud fordítani is. És fordítva: Arany János vajon tudott (volna) egy angollal beszélgetni?

A fordítás az egy ötödik készség.

Nekünk elég a többi négyre: hallásra, beszédre, olvasásra, írásra koncentrálnunk.

Ha azok jól mennek, jöhet a fordító-szinkrontolmács-képzés 🙂

Plusz az is veszélye a fordítgatásnak, hogy így születnek, hogy angol példával éljek, a Hunglishnak nevezett szörnyetegek, amik magyarról lettek átfordítva, csak épp angolul semmi értelmük és teljesen másképp kellene mondani őket.

Mi több, olyan is számtalanszor megesik, hogy akivel beszélünk, nem ért bennünket, mert teszem azt, rosszabbul beszélni a nyelvet . Vagy épp sokkal jobban, és mi nem értjük, ezért megkérjük, magyarázza el másképp, vagy lassabban, vagy betűzze, vagy ismételje meg, vagy mutogassa el, vagy rajzolja le. És bizony egy külföldi sem fogja nekünk megmondani magyarul, amit nem értünk, és mi sem fogjuk tudni vele ugyanezt megtenni.

Többek között ezek miatt érdemes és fontos mihamarabb, ha lehet, elejétől fogva angolul tanulni az angolt, németül a németet és így tovább, hogy megtanuljuk azokat az elkerülési stratégiákat, amikor a fenti helyzetek valamelyikébe kerülünk. Ha türelmesek vagyunk, adunk időt magunknak, nem görcsölünk azon, hogy nem értünk mindent szóról szóra és nem pontosan azt tudjuk mondani, amit magyarul mondanánk, át fog állni az agyunk, és turbósebességre fog kapcsolni a nyelvtudásunk.

Creative_Wallpaper_Speed_limit_015789_

Van erre egy pszichológiai kifejezés, a nyelvi relativitás elmélete, eszerint a különböző nyelveken beszélők másképp is gondolkodnak. Gondoljunk csak a közmondásokra, hogy a nagyon evidens példát említsem, rengeteg olyan van, ami létezik az egyik nyelvben, de nem a másikban (Egyszer volt Budán kutyavásár!…), vagy van ugyan hasonló jelentésű a két nyelvben, de teljesen más képekkel ábrázoltak (Nálunk sárga az irígységtől, angolul pedig green with envy).

Hogy miért alakult ki a fordításon keresztüli tanulás, és hogy ha nem fordításon át, akkor pontosan hogyan is tanulok… nos, ezekről legközelebb.

Read Full Post »

Értékelés pontokba szedve.

Sommerurlaub

Mellette:

  • Szép, igényes papír, kialakítás, pont jó méret (6,5×4,5cm) , jól olvasható betűk és színek.
  • Főleg kifejezések, nem szavak, könnyen érthető mondatokban, nem tankönyvízű.
  • 18 téma, plusz egy úgynevezett Ausdrücke vagyis kifejezések témakör, hogyan nyilváníts véleményt, hogyan érts egyet vagy ellenkezz.
  • A kártya hátoldalán csak maga a kifejezés szerepel magyarul, a példamondat fordítása nem, nekem ez nagyon pozitív, enged gondolkodni, a legjobb játék a kifejezés alapján kitalálni a mondat jelentését – vagy fordítva.
  • Minden témakörhöz tartozik egy összefoglaló kérdések kártya, ami segít a témáról való beszélgetésben.
  • Kis használati útmutató mind diákoknak, mind tanároknak.
  • Többféle gyakorlási módot kínál: magyarról németre, vagy a szó alapján a példamondatra emlékezni, vagy a hiányos példamondat alapján a kifejezésre, ami ráadásul a nekem legjobban bevált módszer már Ankiban is. Utána a kifejezéseket össze lehet kapcsolni történetté, csoportosítani őket mindenféle kategóriákba, és még számtalan módon lehet variálni.

nyaral

Ellene:

  • Nincs hanganyag 😦 Tudom, hogy a német kiejtés könnyű, tudom, hogy pár szabály alkalmazandó és a többi gyerekjáték – mégis, nekem ez nagy-nagy szomorúság, mert az én német kiejtésem kábé olyan, mintha hollandul beszélnék rosszul, valami szörnyűséges angollal kevert hablaty, ezért nekem sokat segítene, ha ezeket a kifejezéseket és főleg a mondatokat meg is tudnám hallgatni.
  • Szerepel a kifejezés magyar jelentése. Tudom, ez nem általános negatívum, mégis, én a célnyelven történő célnyelvtanulásban hiszek és ezt látom hatékonynak, ezért akkor lehetnének ezek a kártyák tökéletesek, ha csak németül lennének, mondjuk fordítás helyett definícióval. De van az embernek ügyes ujja, amivel le tudja takarni a magyar szót és a hiányos példamondatból vissza tudja idézni a német kifejezést 🙂
  • Nagyon sok kártya 😦 Igaziból örülni kellene neki, de… irtó nehezen rendszerezhető, ugyan vannak szimbólumok, mégis 800 darab kártyát kezelni, sorba rendezni… Még ki sem vettem mind, de ha megtörténik és elkezdenek keveredni, tuti, hogy nem fogom tudni visszapaterolni őket.
  • Ráadásul rettentő szűkös a doboz.
  • A célcsoport, ugyan a doboz sehol nem jelzi, de azt gondolom, főképp a középiskolás korosztály, már csak a példamondatokból tippelve, és nekik is főképp vizsgafelkészüléshez jöhet jól. Hogy ez mennyire pozitív vagy negatív tulajdonság, persze szubjektív 🙂

Néhány mintakártya megnézhető itt, a Libriben teljes áron 3.480 Ft.

Update: A Maxim kiadó honlapja szerint már megjelent angolból a B2-es csomag, és február 28-án követi az angol A1/A2-es, és németből az A1/A2-es és a B2-es csomag is.

Read Full Post »

Hosszas hallgatás (de nem nyelvtanulásmentesség!) után némi nyelvkönyv-körkép és szókártyaelemzés.

Tegnap megejtettem első komolyabb beruházásomat a német nyelvtanulásomba. Eddig ugyanis két újságon kívül nem költöttem rá semmit, mindent vagy rámhagytak, vagy csak úgy kaptam, vagy simán ingyenesként találtam a neten (azt is be szeretném bizonyítani ugyanis, hogy a nyelvtanulás nem feltétlenül pénzkérdés, de ez mellékszál).

Tehát beszabadultam a Libribe, és az eladók legnagyobb örömére vagy másfél órát elszöszöltem a nyelvkönyvek és egyéb nyelvtanulós cuccok nézegetésével. Persze, az interneten szoktam böngészni rendszeresen, de régen volt alkalmam így komolyabban real life könyvesboltozni, és most kiélveztem minden pillanatát (a kávézó szenzációs riói rózsaborsos-kókuszos kávéjával egyetemben). Mindenkinek megvannak a maga perverziói 🙂

Az angol persze még mindig favorit, a legelkényeztetettebb nyelv: könyv, szótár, hanganyag, szókártya, mint égen a csillag. A főbb helyekre előszeretettel helyezik a magyar szerzeményű könyveket (Akadémiai, Maxim kiadó, stb), de szép számban megtalálhatók Cambridge, OUP és egyéb nevesebb kiadványok is, főképp a slágertermékekből (Headway, English Grammar in Use).

Ami feltűnő: a PONS termékek meglepően nagy mennyiségben. Most alaposan átnyálaztam őket, de valahogy nem és nem meggyőzőek nekem. Egyrészt mindegyiket a német eredetiből fordították, legyen az tematikus szótár, szókártya, önálló nyelvtanuláshoz készült tananyag, másrészt szerintem elég húzós az áruk az értékükhöz viszonyítva. Például a Nyelvtanfolyam kezdőknek 1 kis könyv 4 CD-vel közel 10 000 Ft, és szerintem még B1 szintig sem visz el, a könyv 3/4-e (minden instrukció, magyarázat, feladat) ráadásul magyar. Lehet, hogy még ingyen sem kellene.

PONS szókártyából csak egy angol kezdőt találtam. A kivitelezése nem rossz egyébként, a doboz kialakítását a Leitner módszerhez igazították, tehát behelyezhető kartonlapokkal készíthető 5 fakk (ez a magyarul tanuló angolok kedvenc magyar szava amúgy;)). A kártyák maguk csak perforálva vannak, ami nem gond, de… sajnos különálló szavak állnak rajtuk, ilyenek, hogy “of”, ami önmagában SEMMIT nem jelent. Szomorú. Vannak ugyan példamondatok, de pont a hatékony angoltanulás lényege nem érvényesül, miszerint a szavakat kifejezésekben, frázisokban tanuljuk! Tehát ezt olyannak, aki gyorsan szeretne kezdő szintről eredményeket elérni, NEM ajánlom. Vagyis senkinek.

Egy másik szókártyacsomag a SZINEX kiadó terméke. Elég sok nyelvből kapható már, az ára a többihez hasonló, de kibontott mintát nem találtam, így a belbecst már csak itthon tudtam ellenőrizni a kiadó honlapjáról. Ugyanaz, mint a PONS-nál: önálló, gyakran felesleges szavak, magyar-idegen nyelv felosztásban. Nem költenék rá.

Viszont: még itthon keresgélve bukkantam rá a MAXIM kiadó újdonságára, de a neten sajnos 1 angol és 1 német mintakártyán kívül nem nagyon találtam többet, a dobozból pedig nem igazán leszűrhető a használhatóság…

A boltban sem tudtam belenézni sajnos, de hosszas (3 másodperces) gondolkodás után mégis megvettem a németet (angol nem volt, de azt amúgy is inkább a diákjaimmal használnám).

Recenzió a következő posztban.

Read Full Post »

Kihívom magam ellen a sorsot és azt állítom: kizárólag szórakoztató esti olvasásra, nem pedig angoltanulásra.

Különösebben nem hiszem, hogy be kell mutatnom Dohár Péter könyvét, jóformán klasszikus és mindenki ismeri, aki tanult, akar tanulni, épp tanul, vagy hallott már valakiről aki tanul angolul 🙂

A Kis angol nyelvtan nagyjából az, aminek feltünteti magát: kicsinek kicsi, angolnak félig-meddig az, nyelvtannak pedig nyelvtan, rogyásig.

Szerettem ám én is, befaltam egy jó óra alatt és sohasem fogom elfelejteni azokat a mondatokat mint hogy Jártál-e már Tótkomlóson? Háltál-e már lópokrócon? Vagy hogy könnyű Katát táncba vinni…

Node.

Ennyi, slussz.

Mert ez a nyelv- és nyelvtantanulásos dolog csalóka ám.

Sajnos az idegen nyelv nem olyan, mint a biosz vagy a fizika, hogy elolvasod, bevágod és onnantól megy mint a spurimotolla (nincs ilyen, most találtam ki).

A nyelvtanulás olyan móka, mint a főzés, a gépírás, az autóvezetés, a korcsolyázás vagy a keresztszemes hímzés: elolvashatjuk az összes vonatkozó szakirodalmat róluk, akkor sem fogunk tudni utána sem főzni, sem gépírni, sem semmi, ha nem állunk neki CSINÁLNI.

Tudom, hogy tele a padlás a tanuljunk nyelvet úgy, mint ahogy anyanyelvét a gyermekkel, és vágom az ellenérvet is, miszerint miért kellene, értelmes fölnőttek vagyunk, hisz értjük, ha megmagyarázzák nekünk, mi a különbség az egyszerű múlt és a befejezett jelen között?!

Csak épp érteni, bocs, de totálisan kevés.

Pláne egy olyan nyelv logikáját magyarul, magyar nyelvtani kifejezésekkel megmagyarázni, aminek kvázi semmi köze a magyarhoz olyannyira fölösleges, mint a tengerbe sósvizet vinni.

Tényleg, semmi értelme. Tudom, így tanultam évekig anno.

Így jönnek hozzánk 8-10 év tanulás után diákok sokaságai.

Még az igék 3 alakját is tudják, álmukból is! Durva!

Csak épp egy helyes mondatot nem tudnak kimondani.

Ugyanis egy dolog az adott nyelvtani formulát megérteni, és egy teljesen másik dolog adott helyzetben felismerni, hogy jé, itt ezt kell használnom, majd helyesen alkalmazni.

Ahhoz nincs mese, elő kell szedni szegény népszerűtlen drillt, és nyomatni ezerrel – természetesen ésszel, úgy, hogy 1. legyen valami értelme, 2. minél személyesebb legyen, igaz rád, vagy a szomszéd kutyájára, 3. vagy legalább legyen oltári nagy baromság, hogy könnyebb legyen megjegyezni.

Példuál:

Malta, yes

Have you ever been to Malta? – Yes, I have.

Corfu, no

Have you ever been to Corfu? – No, I haven’t.

Dublin, yes

Have you ever been to Dublin? – Yes, I have.

Aztán:

eat rabbit

Have you ever eaten rabbit?

fly a helicopter

Have you ever flown a helicopter?

Stb.

Mindezt természetesen szóban, megfelelő képes vagy párszavas stimulus által.

Aztán, amikor mindez tényleg zsigerből megy, na akkor el lehet olvasgatni, hogy mit miért hogyan, de akkor is inkább egy angol mint magyar nyelvű könyvből.

Lehet vitatkozni velem:)

Read Full Post »

Older Posts »