Feeds:
Posts
Comments

Archive for the ‘Input’ Category

Ha kezdő németes vagy, alig túl az első párszáz szón, de szeretnél jól szórakozni, igazi sikerélményt szerezni, és nem mellesleg, de nem túl feltűnően tanulni is közben, feltétlenül figyelmedbe ajánlom a Hueber kiadó Lese-Novelas sorozatát.

franz münchen

Ne rémisszen el, hogy nagyon nőcis, szembántóan rózsaszín, a műanyag védőtok miatt megtévesztően DVD-nek látszó, azonban csupán egy kis kötetecskét és CD-t tartalmazó kiadványról van szó: ugyan a sztorik célközönsége nyilvánvalóan a női nem, szerintem bátor férfiolvasók is érdekesnek találhatják őket.

Mivel A1-es szintről van szó, ezek a történetek tényleg nagyon-nagyon egyszerűek, kissé butácskák is, viszont így teljesen érthetőek párszáz szavas szókinccsel is, és főleg nagyon szórakoztatóak (sehr unterhaltsam, stílusosan).

Szerepel rejtélyesen csábító éjszakai pillangó (David, Dresden), a barátnőjével csak telefonon kapcsolatot tartó, titokzatos, de nagyvonalú férfi (Eva, Wien), és unatkozó, rendőrségi drogügyletbe keveredő milliomoslány is (Nora, Zürich) – az összes sztorija alapvető, gyakran használt német szavakból felépítve. Rokonszenves főszereplők, létező németajkú helyszínek, titok, izgalom, kaland – és sosem marad el a hepiend.

Több szempontból is érdemes ilyen könnyített olvasmányokkal tanulni, a bevezetőben írtakon kívül. Ha téged is végtelenül untatnak a nyelvtani szabályok, nem szeretsz szavakat magolni, akkor történeteket hallgatni és olvasni a legjobb módszer: mind a nyelvtant, mind a szavakat használatban, szövegkörnyezetben hallod és látod, mégpedig annyiszor, hogy ha nem akarod, akkor is emlékezni fogsz arra, hogy “Das hast du schön gesagt!” vagy “Sie fahren auf die Autobahn.” Nem kell külön ragozással, Dativ és Akkusativ vonzatokkal szenvedni, a főnevek nemein görcsölni, mert erőlködés nélkül beleragadnak a fejünkbe.

Ilyen bugyuta kis könyvektől pedig ez több, mint elegendő.

Advertisements

Read Full Post »

Az internet bugyrai kimeríthetetlenek: nemrégiben szörfölgetve újabb hasznos kiegészítőre bukkantam.

A már emlegetett DW Interaktiv-nak van magyar társoldala, ahonnan az egész kurzus elérhető, rengeteg gyakorlófeladat található, minden hanganyag újra-és újra meghallgatható, sőt, az egész tanfolyam egyben letölthető multimédia könyv formájában (azaz egy nagy pdf-fájlban, ahonnan minden lecke offline is végigolvasható- és hallgatható).

Ami különösen tetszik ezen az oldalon, az nem a német-magyar szólista, hanem az egyes leckék szókincséhez tartozó példamondatok: igazi kincsesbánya!

Jó kincskeresést!

Read Full Post »

Az egyik előző postban ígértem egy receptet a biztosan működő nyelvtanuláshoz. Ez nem szentírás, és túlzottan nem is titkos, csupán tapasztalati úton bevált hozzávalók sora.

1. A legfontosabb, hogy minden nyelvet a maga nyelvén. Angolt angolul, németet németül. Erről fogok írni bővebben is, most tömören: azért hatékonyabb így, mert megtanít az idegen nyelven gondolkodni, segít olyan stratégiák elsajátításában, mit csinálj akkor, ha nem jut eszedbe egy szó, hogyan írj körbe valamit, hogyan kérdezz vissza… Ha nincs esélyed arra, hogy átválts a magyarra, kénytelen leszel kivágni magad idegen nyelven, és még számos pozitív hozadékkal jár. Evidenciának kellene lennie, mégsem az sajnos.  Persze nem mindegy, hogyan, nagyon tudatosan, jól felépítve kell így tanulni-tanítani, de gyakorlattal rengeteg dologra rá lehet jönni. Simán működik teljesen kezdő szinttől is and it works wonders 🙂

(Ezért nem írok pl. magyar-német megfeleléseket az ankiba. Később megmutatom, hogyan csinálom.)

2. Elengedés, elfogadás. Az halad a legjobban, aki képes az elengedésre, és ez nem afféle Paolo Coelho-szerű oltári életbölcsesség, hanem tény. Ha nem görcsölsz azon, hogy nem értesz mindig mindent, ha nem arra fókuszálsz, amit még nem tudsz, hanem arra, amit már igen, ha nem stresszeled magad a nyelvtanon vagy azon, hogy egy már ismertnek vélt szó egyszer csak egészen mást is jelent, aztán megintcsak felbukkan egy új jelentés, vagy egy sokszor “megtanult” kifejezés újra nem jut eszedbe, továbbá megtanulod elfogadni a hibáidat, és igyekszel profitálni belőlük – sokkal gyorsabb eredményeket fogsz elérni.

(Ezért nem aggódom túlsággal a német névelőkön vagy a ragozáson. Ha eleget látom-hallom, majd megragad minden. Rome wasn’t built in a day.)

3. Kis lépésekben. A nyelvtanulás idő. Fel lehet pörgetni, de egyrészt a felpörgetők saját bevallása szerint is minél gyorsabban tanulsz meg egy nyelvet, annál gyorsabb lesz a felejtés is, másrészt a nyelv nem olyan mint egy egyetemi tárgy, amit a vizsga előtt két nap alatt bevágunk, aztán ugyanazzal a svunggal el is felejthetünk. Meséltem már olyanokról, akik itt és itt tartanak a könyvben, csak épp nem tudnak 2 alap mondatot sem összerakni szóban.

(Ezért nem rohantam előre például sem a DW-vel, sem a Themennel, sem a Pimsleurrel az utóbbi időben. Ismételnem, emésztenem kell az eddigieket. Ha biztosan lesznek az alapok, megyek tovább.)

4. Körkörös haladás. Ez az előző ponthoz kapcsolódik, mégis különvettem. Az órákon ez nagyjából így jeleníthető meg: új anyag1, ismétlés, új anyag2, ismétlés1,2… Nem az a cél, hogy egy órán egy leckét átvegyünk, hanem hogy biztos, magabiztos, zsigeri legyen a meglévő tudás.

(Ezért térek vissza egy-egy anyaghoz folyamatosan. Egyre többet értek és emlékszem belőlük. Sikerélmény.)

5. A készségek természetes sorrendje. A sokat emlegetett különbség a nyelvtanulás és a nyelvelsajátítás között… Angolból pedig különösen fontos, hogy – figyelem! – először halld, azután ismételd, majd csak aztán lásd leírva és legvégül írd le te is az új dolgokat. Ezért tanuljuk kezdőkkel rögtön úgy hogy What’s your name? és nem kezdjük el boncolgatni, hogy what + is + your… . Ráérnek még megfejteni, mi az az ‘s, sőt, így a hallásértés is rögtön fórral indul, sokkal könnyebb lesz a szövegből kihallani, mit is takarhatnak az elharapott félszavak, ha eleve kimondani is úgy tanuljuk őket.

(Ebből a szempontból nagyon jó a Pimsleur, muszáj vagyok hallás után ismételni, nincs kecmec.)

6. Kultúrmissziós tevékenység. A legjobban azt szeretem a nyelvekben, hogy emberekhez, országokhoz, kultúrákhoz kötődnek, és talán nem volt még olyan szkeptikus vagy kizárólag külső motivációk által hajtott tanítványom (“az angol kell a munkához”), akinek ne tudtam volna olyan filmet / zenét / könyvet / kabarét / képregényt /sütit 🙂 ajánlani, amitől kedve ne támadt volna igazán angolt tanulni. Angyal szállt el felettünk az egyik céges csoportomban, amikor az Englishman in New Yorkot hallgattuk egy hajnali órán, vagy amikor megnéztük, hogyan süt Julia Child rántottát.

(Ezért keresgélek folyamatosan német zenéket, könyveket, filmeket, sorozatokat…)

7. Amit lehet, mondatban. Bizony, bizony, kezdő szinttől is úgy tanulunk, hogy például amikor a körülöttünk lévő tárgyakat vesszük sorra, azonnal azt mondjuk: It’s a chair, They are windows, It’s a table… Önálló szavakkal nemigen tudunk mit kezdeni, ugye magyarul sem azt mondjuk hogy *kert játszani gyerek kutya, hanem hogy a kertben játszanak a gyerekek a kutyával.

(Ezért írok szinte csak mondatokat az ankiba, vagy ahol szavakat teszek fel képpel (például ételek, ruhák, tárgyak nevei), azért ott is igyekszem példamondatokat hozzájukbiggyeszteni. Két légy egy csapásra.)

+ 1 Változatos módszerek. Hallás utáni ismétlés, diktálás, scriptorium (egyéni diákokkal csodálatosan működik!), chatty (el kell mesélned egy történetet a párodnak, ahány ember van a csoportban, annyiszor, illetve te is meghallgatod a párod sztoriját, az egyik legtutibb beszédfejlesztő), történetépítés (képek, szavak, tárgyak alapján), memóriagyakorlatok, szerepjátékok, zenehallgatás, kérdés-felelet, kvízek, barchoba, info-gap (a másik tud valamit amit te nem), stb. stb. Nem, nem fordítunk. Mindig attól függ a feladat, épp mit tanulunk és miért.

(Ezért csinálok németből annyi mindent egyszerre. Egyedül kicsit nehezebb, némelyik gyakorlat nem is megoldható, de van sokféle, ami imitálható magunkban is. A lényeg az aktív részvétel elejétől kezdve.)

Read Full Post »

Read Full Post »

És miért nem? 🙂

Pár szubjektív érv a nyelvkönyvek mellett. És ellen.

Meggyőződésem, hogy a nyelvtanulásban segítségünkre lehet egy jó, a szintünknek megfelelő nyelvkönyv. Tisztázzuk azonnal azt is, mit értek az elég tág  “jó” alatt?

Először is, lehetőleg legyen egynyelvű, vagy egzotikusabb nyelvek esetében legalább ne Lx-magyar (ahol Lx=az épp tanult 2., 3. vagy akárhányadik nyelv), hanem mondjuk az általunk már elég jól ismert L2. El tudom képzelni, hogy a japánnal bajban lennék, ha angol segítség nélkül elém tennének rögtön az elején egy echte japán kurzuskönyvet, de ebben egyelőre nincs tapasztalatom.

Így is piszok drágák a könyvek, ne fizessünk pluszban a magyar nyelvért, amit már amúgy is eléggé jól beszélünk. Másrészt, ha a szerzők mindenáron magyar szószedettel, magyar nyelvtani magyarázatokkal támogatják a leckéket, ott bizony baj van a nyelvkönyv felépítésével: nem elég logikus, nem olyan apró, egymásra épülő nyelvi elemeket alkalmaz, amiket különösebb túlmagyarázás nélkül is megért az egyszeri tanuló. Lehet, hogy eleinte több munkát kíván az értés, de az erőfeszítés nagyobb koncentrációt, fókuszáltabb figyelmet igényel, ezek pedig maradandóbb, gyorsabb tanuláshoz vezetnek. (Tapasztalat!)

A jó nyelvkönyv tehát friss, kommunikatív, azaz nem a nyelvtani szerkezetből, ad absurdum, az igeidőből (“ez a lecke az egyszerű jelen időt tanítja meg, ez pedig a folyamatos múltat, ezeket így és így képezzük egyes szám első, második és harmadik… személyben, és most tessék, fordítsd le magyarról, de ne feledd, hogy ezt kell használni”), hanem funkciókból indul ki: mit fogsz tudni csinálni, ha átveszed ezt a leckét? Bemutatkozni, mesélni a kedvenc foglalatosságaidról, bemutatni a családodat, elmondani, mit csináltál tegnap, rendelni egy étteremben, összehasonlítani ezt vagy amazt, vitázni, meghívni valakit….?

Ezután mintákat ad arra, hogy ezeket a beszélői szándékokat hogyan tudd megoldani, nyilván figyelembe véve a nyelv egységeit, szabályszerűségeit (csúnya szóval a pedagógiai nyelvtant, tehát hogy először tanítja pl. angolban az egyszerű múlt időt, és csak utána a second conditionalt, mivel az előbbi forma ismerete kell az utóbbihoz), ám a nyelvtant eszközként, nem célként kezelve. (Megint példa: beszélői szándék szempontjából nagyjából mindegy, hogy azt mondod: I’ve known her for 10 years vagy azt, hogy I first met her 10 years ago…)

A jó nyelvkönyv nem mesterségesen megírt, irreleváns és bugyuta szövegek tárháza, hanem autentikus (anyanyelvűek által anyanyelvűeknek írt) szövegekből áll, nyilván a célzott tanulók számára szintezve, egyszerűsítve, anélkül hogy a nyelv természetét, természetességét legyilkolná.

A jó nyelvkönyvben nem azért van sok fénykép, ábra, rajz, hogy nehéz legyen fénymásolni, hanem hogy segítsen az értésben: egy egyértelmű grafika többet ér száz magyar szónál!

A jó nyelvkönyvnek jó hanganyagai vannak: a CD nem 3 random párbeszédet tartalmaz a könyvből, hanem lehetőleg az összes szöveget, dialógust, gyakorlatot meg is lehet hallgatni. A hanganyagok nincsenek mesterségesen lelassítva: senki az életben nem beszél úgy, mint egy kinyúlt magnószalag, a kezdő anyag nem attól kezdő, hogy i-s-z-o-n-y-a-t-o-s-a-n lassú, hanem attól, hogy egyszerűbb elemekből épül fel, nem tartalmaz szlenget/idiomatikus kifejezéseket, stb, de viszonylag természetes beszédtempójú.

A jó nyelvkönyvnek sok kiegészítője van. A munkafüzet nem a hátad közepébe se kívánó, dögunalom, eszetlen drilleket nyomatja, hanem ésszerűen, extra feladatokkal és plusz, érdekes olvasmányokkal tovább gyakoroltatja az adott lecke szókincsét és struktúráit.

Tanárként fontos még, hogy legyenek kész – de szerkeszthető – tesztek a leckékhez [ha muszáj teszteltetni], legyenek plusz anyagok (Teacher’s Book) az okos szóbeli drillezéshez, legyenek online feladatok a kocka diákoknak/önálló nyelvtanulóknak :), illetve a minél többszínű, változatos gyakorláshoz.

A fenti kritériumoknak angolból (tanárként) nekem elsősorban a New English File vált be, bár egészen ígéretes a Result és a SpeakOut is (sőt az újabb Headway-ek is alakulnak, de azokból csak szemelvényezni szoktam), franciából ilyennek látom a Campus sorozatot, illetve egyelőre, amíg nincs jobb, bizonyos feltételek mellett németből a Thement (jobbat pedig még keresgélek, egy németes ismerősöm szereti például az Alltag, Beruf & Co.-t).

Mint említettem, örököltem egy teljes, érintetlen (!) Themen sorozatot, bár sajnos pár követelménynek nem felel meg, ugyanis ’91-es, így még nosztalgikusan márka, Bundesrepublik, Marx és Engels szerepelnek benne, de ezeken könnyedén túlteszem magam. Annak ellenére, hogy az eredetileg Hueber kiadású könyvet a magyar Lingva könyvek adta ki újra, az (egészen értelmes megközelítésű) előszón (és a munkafüzet végén a szószedeten) kívül magyar szót szerencsére nem tartalmaz. Kicsit hiányolom belőle a New English File-ban annyira zseniális ábrás szókincsbővítést, de van annyira logikus a könyv, hogy nem kell a szótárhoz kapkodnom minden mondatnál, mert elég sok rajz és fotó segíti az értést.

A leckék egészen jó felépítésűek, érthető, hogy mikor mi az adott anyag célja, a “beszélő szándéka”, a könyv végén a nyelvtani magyarázatok sincsenek túlcizellálva és teljesen követhetőek, tehát az egész könyv arra jó, – és figyelem, most jön a lényeg! – hogy megtámogassam vele a többi anyagot, amit használok, segítsen tisztázni és valamennyire rendszerbe foglalni a nyelvi struktúrákat.

Ugyanis, ez a rossz hírem, önmagában egy kurzuskönyv sem képes csodákra, nem fogja megváltani a világunk és perfektté tenni minket, de erről bővebben a következő részben.

Read Full Post »

A címben szereplő Mark Reifkind (mester kettlebelledzőmester) kedvenc mondása, és ahogy a sportból szinte minden, ez színigaz a nyelvtanulásra is.

Mivel a német sem mászik bele magától a kis fejembe, akármilyen pöpec is volna ez, a következő a stratégiám.

Minden december 20-án kezdődött, amikor is fenomenális keresési zsenialitásomat kihasználva ezt a fantasztikus bölcsességet írtam be a google-ba: Learn German (de lehet hogy Deutsch volt, vagy learning German, nem jegyeztem fel pontosan).

A DW oldal volt az egyik első, amibe belebotlottam, hálistennek, de egy darabig kísérleteznem kellett vele, mire megtaláltam a (szinte) teljesen egynyelvű Interaktiv részt. Belehallgattam a Warum nicht? és a Wieso nicht? oldalakba is, de végtelenül idegesített a rengeteg angol – igen kevés német beszéd mérleg, nincsen nekem erre időm. Oké, hogy kezdőknek szólnak, de 100%-ig biztos vagyok benne, mert nem egyszer végigjátszottam a csoportjaimban, hogy teljesen kezdőket is lehet kezdettől fogva célnyelven tanítani. Lehet, hogy később visszatérek még a magasabb szintű leckékhez, egyelőre sufni. B1 szinttől már csupa német minden.

Az Interaktiv viszont rögtön megtetszett, nekiestem, és a karácsonyi beiglihegyek árnyékában végig is rohantam az A1.1 szinten, padlófékig. Több okból álltam le: egyrészt mivel annyira élveztem a haladást, nem fordítottam elég figyelmet az ismétlésre, másrészt hiába regisztráltam, amikor egyszer ránéztem a Kursplanra felmérni hol tartok, a béna rendszer elfelejtette mindenemet, így most olyan, mintha semmit nem csináltam volna. Ez pech, vagy hiba a mátrixban, ki tudja, mindenesetre lelohasztó.

Ettől függetlenül eléggé logikusan felépítettek a leckék, olyasmi sorrendben és logikával tanít, ahogyan én az angolt szoktam, és ami mondjuk A1, A2 stb szinteken elvárható. Viszonylag sok a hanganyag, de bizonyos helyeken, ahol nincs, csak olvasandó szöveg,  nagyon hiányoltam. Jó lett volna, ha minden olvasmányt meg is lehet hallgatni.

Mint mondtam, elvileg egynyelvű, ahhoz viszont nem elég bugyutabarát a felépítése: akármilyen lángész is vagyok (remélem, mindhárom kedves olvasó érzi itt az öniróniát), bizony többször át kellett kapcsolnom fent angol alapnyelvre, különben nem értettem a feladatot. Az anyag maga ilyenkor is német marad, csak a feladat leírása lesz angol, és a jobb oldalon látható német szólisták alatt jelenik meg az angol jelentés.

Az átváltásaim egyébként egyre csökkentek, ahogy többet és többet értettem, illetve megszoktam a típusfeladatokat. Tudom ám, hogy ajándék lónak…, de ha egyszer az anyag fejlesztésre kerül, remek volna minimalizálni a szótárhasználat szükségességét, pláne az olyanok miatt, akik angolul nem beszélnek.

A másik problémám, hogy muszáj vele a gép előtt ülve tanulni, én pedig szeretném csúcssebességre venni a tanulásomat, így jó lenne, ha a hanganyagok letölthetőek lennének, és jövet-menet hallgathatnám őket. Hogy ezt kiküszöböljem, egyrészt elkezdtem rögtön az elején egy füzetkébe kimásolni az okosságokat a leckékből, az okosságokat szókártyákra (és most ankira) felvinni, így jóval mobilabbá váltam.

Másrészt kaptam kölcsön egy Villám Német tananyagot, hiánypótlónak ezt is hallgatni kezdtem. Hát, hát. Mikor túltettem magam a folyamatos magyar kommentáron (az egész úgy épül fel, hogy először magyarul hallod, ami el fog hangzani, aztán németül), tulajdonképpen tetszett, az ismétlő részeknél már mennyit értek. Ennyit a pozitívumról. A 11-es, az addigiakat csak ismétlő lecke is remek (legalábbis ebből a szempontból…), mert tisztán német. A többit viszont egyáltalán nem értem: elviselem, hogy van egy értést segítő magyarázat az első hallgatásnál, de miért kell megint mindent elmondani magyarul a szótár, illetve beszéltető részeknél? Fel nem fogom. Arról nem is beszélve, mennyire mű az egész szituáció (egy négytagú német család mindennapjai), őszintén, mennyire motivál engem annak megtanulása, hogyan kelteget egy nem kifejezetten kellemes hangú / szimpatikus német anyuka egy lusta óvodásgyereket? Esetleg egy au pairnek készülő tizenévesnek hasznos lehet ez, na de hahó. Értem, hogy az elhangzó nyelvi elemek nagy része gyakran használt / szükséges struktúrákból épül fel (nagy-nagy kérdőjel), de ha egyáltalán nem tudok a szituációval azonosulni, akkor bocs, de nem fogom sem szívesen hallgatni, sem ismételni a mondatokat.

Ez főképp akkor tudatosult bennem, amikor elkezdtem a Pimsleur German hanganyagait is. Érdekes, hogy sokkal kevésbé zavar az angol utasítás, mint a magyar, bár itt is ellennék nélküle. A megtanulandó párbeszédek életszerűbb(nek tűnnek, mivel kérdőjel bennem a jelenlegi magázós-tegezős viszonyok egyensúlya, segítsetek, tényleg ennyit magázódnak a németek?), legalábbis sokkal szívesebben tanulom, hogyan tudnék felszedni valakit németül:), mint hogy Péter eldugta a szappant. Tetszik a spirálos felépítés (mindig kicsit visszatérünk a régebben tanultakra, és azokra építjük az újat), jóval hallgatóbarátabb a szereplők hangja is.

A két hallgatós anyag együtt végülis ugródeszkának elmegy, de az már biztos, hogy nem fogok csak rájuk építeni. Milyen szerencse, ha van egy jól feltöltött háztartása az ember lányának, ahol például megvan az egész Themen sorozat munkafüzetestül. Kicsit mosolyogtatóan oldschool könyv, de a bevezetőt leszámítva egynyelvű, vicces (néhol bárgyú) rajzokkal és szövegekkel, mégis, arra pont jó, hogy tudományosan megtámogassam a többi forrást. Önmagában kevés lenne, most érzem magamon, mennyivel jobban visszajönnek a hallott, mint az olvasott frázisok.

Most oda szeretnék eljutni, hogy érdemben használhassam a normális, autentikus (nem feltétlenül tanulóknak szóló) podcastokat, találtam pl. az about.com-on párat, és a Schlaflos in München is ígéretes (most is az szól).

Read Full Post »