Feeds:
Posts
Comments

Archive for February, 2013

Nemrégiben írtam arról, miért sokkal nehezebb fordításon keresztül megtanulni egy idegen nyelvet.

Mert a fordítás külön mesterség.

Művészet.

Épp erről (is) szól Lobo interjúja olvasónaplóján Kleinheinz Csilla szerkesztő-író-fordítóval. Olvassátok el.

“Mert nem elég nekiülni és csinálni, nem elég egy, két, három, tíz könyvet lefordítani. Minden író más hangon szólal meg, mindegyik tanít valamit, és soha nincsen vége a tanulásnak. Fordítottam számítógépbe és füzetbe (amit aztán be kellett gépelnem), szerepjáték-szabálykönyveket, társasjátékokat, regényeket, novellákat, összesen 42 könyvet (ha el nem számoltam magam), és még mindig úgy érzem, hogy van mit tanulni a szakmáról.”

Advertisements

Read Full Post »

Ha kezdő németes vagy, alig túl az első párszáz szón, de szeretnél jól szórakozni, igazi sikerélményt szerezni, és nem mellesleg, de nem túl feltűnően tanulni is közben, feltétlenül figyelmedbe ajánlom a Hueber kiadó Lese-Novelas sorozatát.

franz münchen

Ne rémisszen el, hogy nagyon nőcis, szembántóan rózsaszín, a műanyag védőtok miatt megtévesztően DVD-nek látszó, azonban csupán egy kis kötetecskét és CD-t tartalmazó kiadványról van szó: ugyan a sztorik célközönsége nyilvánvalóan a női nem, szerintem bátor férfiolvasók is érdekesnek találhatják őket.

Mivel A1-es szintről van szó, ezek a történetek tényleg nagyon-nagyon egyszerűek, kissé butácskák is, viszont így teljesen érthetőek párszáz szavas szókinccsel is, és főleg nagyon szórakoztatóak (sehr unterhaltsam, stílusosan).

Szerepel rejtélyesen csábító éjszakai pillangó (David, Dresden), a barátnőjével csak telefonon kapcsolatot tartó, titokzatos, de nagyvonalú férfi (Eva, Wien), és unatkozó, rendőrségi drogügyletbe keveredő milliomoslány is (Nora, Zürich) – az összes sztorija alapvető, gyakran használt német szavakból felépítve. Rokonszenves főszereplők, létező németajkú helyszínek, titok, izgalom, kaland – és sosem marad el a hepiend.

Több szempontból is érdemes ilyen könnyített olvasmányokkal tanulni, a bevezetőben írtakon kívül. Ha téged is végtelenül untatnak a nyelvtani szabályok, nem szeretsz szavakat magolni, akkor történeteket hallgatni és olvasni a legjobb módszer: mind a nyelvtant, mind a szavakat használatban, szövegkörnyezetben hallod és látod, mégpedig annyiszor, hogy ha nem akarod, akkor is emlékezni fogsz arra, hogy “Das hast du schön gesagt!” vagy “Sie fahren auf die Autobahn.” Nem kell külön ragozással, Dativ és Akkusativ vonzatokkal szenvedni, a főnevek nemein görcsölni, mert erőlködés nélkül beleragadnak a fejünkbe.

Ilyen bugyuta kis könyvektől pedig ez több, mint elegendő.

Read Full Post »

Először is. Kicsit olyan ez a kérdés, mintha azt kérdeznénk: miért kertészkedve tanulunk kertészkedni, és nem mondjuk autót vezetve vagy paradicsomlekvárt főzve?

spicy-tomato-chutney041

Persze, nyelv mind a német, mind a magyar, miért is akarnánk bármelyiket a fenti mulatságokhoz hasonlítani? Hiszen olyan kézenfekvő ide-oda lefordítani, amit szeretnénk, ugye? Németről magyarra, amit érteni akarunk, magyarról németre pedig, amit mondani.

Azért nem egészen így van ez. Tényleg azt jelenti egy nyelv tudása, hogy oda-vissza fordítani tudunk adott nyelven? Tudnunk kell fordítani idegen nyelveken? Minden olyan szóra emlékeztek a tanult idegen nyelveteken, és tudjátok is használni, amit az évek folyamán kiírtatok és odaírtátok a szó mellé a magyar jelentését? Ha visszalapoztok esetleg a szótárfüzeteitekben, nincsenek nagy rácsodálkozásaitok, hogy jééé, ezt is tanultam, azt is tanultam, mégsem jut soha eszembe?… És ismertek olyat, aki kapásból rávágja angolul a magyar szavak fordítását, összefüggően viszont nem tud elmondani 2 épkézláb angol mondatot és szabályosan lefagy, ha hozzászólnak?

Amikor beszélsz, az idegen nyelven jutnak eszedbe a gondolatok, vagy kigondolod magyarul, mit szeretnél mondani, és azt fordítgatod át, és leblokkolsz, amikor egy magyar szónak nem jut eszedbe a jelentése? Vagy fordítva: ha hallgatsz vagy olvasol egy idegen nyelvű szöveget, akkor az egész lényegére koncentrálsz, vagy folyamatosan fordítod a fejedben, és ha valaminek nem találod a magyar megfelelőjét, akkor megakadsz, szótár után kapdosol?

Blue-Planet-Earth

De baj az, és nem fogsz érteni egy egész szöveget amiatt, hogy egy-egy szónak nem tudod a magyar megfelelőjét? Szerintem nem! Ha belegondolsz, magyarul sem úgy olvasol egy cikket, regényt, levelet, hogy minden szót megrágsz, hanem a lényegre koncentrálsz, bizonyos félmondatokat-mondatokat át is ugrasz, és próbálod kiszűrni, mi a fontos belőle. Figyeld csak meg!

A tanult nyelven is ez a cél (szerintem): olyan természetességgel beszélni, olvasni, tehát használni a nyelvet, mint ahogy magyarul tesszük. Ha nem jut eszünkbe valami az idegen nyelven, akkor tudjuk kikerülni, másképp megfogalmazni, vagy elmagyarázni, amit szeretnénk. Hiszen számtalanszor előfordulhat, hogy nem tudunk valamit vagy nem jutnak eszünkbe bizonyos szavak. Sőt, sokkoló beismerni azt, hogy SOHA  nem fogjuk ismerni az ÖSSZES létező szót az adott nyelven? Magyarul is pont így van! Vagy te tudod, mit jelentenek a garaboly, abázúll, maródi, sifony szavak?

Garaboly

Nincsen minden idegen szónak tökéletes magyar megfelelője sem. Ez tény. Hogyan mondod magyarul, hogy good riddance, serendipity, 101 (one-o-one), high maintenance girlfriend? Maximum körülírni lehetne őket, de egyetlen szóra lefordítani – kizárt. Ha ezt elfogadjuk, máris könnyebb a helyzet. Kicsit érdemes olvasni a http://leiterjakab.blog.hu/ -t, látni lehet, milyen vérre menő viták mennek a fordítás kapcsán.

Megegyezhetünk abban, hogy ahhoz, hogy jól tudj egy nyelvet, nem kell tudnod jól fordítanod rajta? Attól, hogy valaki jól tud egy nyelvet, nem biztos, hogy jól tud fordítani is. És fordítva: Arany János vajon tudott (volna) egy angollal beszélgetni?

A fordítás az egy ötödik készség.

Nekünk elég a többi négyre: hallásra, beszédre, olvasásra, írásra koncentrálnunk.

Ha azok jól mennek, jöhet a fordító-szinkrontolmács-képzés 🙂

Plusz az is veszélye a fordítgatásnak, hogy így születnek, hogy angol példával éljek, a Hunglishnak nevezett szörnyetegek, amik magyarról lettek átfordítva, csak épp angolul semmi értelmük és teljesen másképp kellene mondani őket.

Mi több, olyan is számtalanszor megesik, hogy akivel beszélünk, nem ért bennünket, mert teszem azt, rosszabbul beszélni a nyelvet . Vagy épp sokkal jobban, és mi nem értjük, ezért megkérjük, magyarázza el másképp, vagy lassabban, vagy betűzze, vagy ismételje meg, vagy mutogassa el, vagy rajzolja le. És bizony egy külföldi sem fogja nekünk megmondani magyarul, amit nem értünk, és mi sem fogjuk tudni vele ugyanezt megtenni.

Többek között ezek miatt érdemes és fontos mihamarabb, ha lehet, elejétől fogva angolul tanulni az angolt, németül a németet és így tovább, hogy megtanuljuk azokat az elkerülési stratégiákat, amikor a fenti helyzetek valamelyikébe kerülünk. Ha türelmesek vagyunk, adunk időt magunknak, nem görcsölünk azon, hogy nem értünk mindent szóról szóra és nem pontosan azt tudjuk mondani, amit magyarul mondanánk, át fog állni az agyunk, és turbósebességre fog kapcsolni a nyelvtudásunk.

Creative_Wallpaper_Speed_limit_015789_

Van erre egy pszichológiai kifejezés, a nyelvi relativitás elmélete, eszerint a különböző nyelveken beszélők másképp is gondolkodnak. Gondoljunk csak a közmondásokra, hogy a nagyon evidens példát említsem, rengeteg olyan van, ami létezik az egyik nyelvben, de nem a másikban (Egyszer volt Budán kutyavásár!…), vagy van ugyan hasonló jelentésű a két nyelvben, de teljesen más képekkel ábrázoltak (Nálunk sárga az irígységtől, angolul pedig green with envy).

Hogy miért alakult ki a fordításon keresztüli tanulás, és hogy ha nem fordításon át, akkor pontosan hogyan is tanulok… nos, ezekről legközelebb.

Read Full Post »