Feeds:
Posts
Comments

Archive for March, 2012

… mindenekelőtt

1. eldönteném, hogy sikerülni fog. Nem keseregnék azon, hogy rossz a nyelvérzékem, és nem mantráznám percenként, hogy nekem ez soha nem fog menni. Hinnék magamban, sőt, biztos lennék abban, én ezt (is) meg tudom csinálni.

Ha ez megvan, a továbbiakban

2. nem görcsölnék azon, mit jelent tudni vagy megtanulni egy nyelvet, és hogy mikor fogok tudni tökéletesen és/vagy anyanyelvi szinten és/vagy felsőfokon beszélni, hanem azzal foglalkoznék, hogy most elolvasom ezt a cikket angolul, meghallgatom azt a podcastot, és hű de jó ez a képregény, meg kell szereznem az összes részt, és mennyire imádom ezt a sorozatot, végignézem a végéről spekuláló összes fanvideot is a youtube-on (vigyázat, spoiler), plusz elolvasom a nagyon ráérő fórumozók összes megjegyzését, sőt még vitatkozni is nekiállok velük, annyira nem értek egyet, és keresnék még sorozatokat, még filmeket, még könyveket, még blogokat…  és egész nap szólna mellettem a boogie. 🙂

3. Közben nem foglalkoznék azzal, hogy miért nem pont ugyanúgy ugyanazt jelentik azok az átkozott szavak előtt vagy mögött álló kis izék, például az  in, on, at, by, to, for, mint magyarul a -ban, -ben, -nál, -nél, -hoz és a többi kis szenyadék. Nem darabokban, magyar ferdítéssel magolnám a szólistákat, hanem minimum 3-4 szót vágnék be egyszerre, de leginkább egész mondatokat,  és rögtön nem okozna gondot, hogy He was born in 1987, Where do you come from?, I’m good at cooking, sőt még az sem érdekelne, hogy most akkor hány igeidő is van az angolban, mert olyan mondatokat tanulnék a megjegyzésükre, mint például I’ve lived here all my life, vagy How long have you been waiting for me?, és magasról letojnám, hogy ezeket hogy a búbánatba is hívják, és hogy még 8 hátravan a 12-ből?!?!

4. Azzal sem foglalkoznék, hogy a munkaszerzéshez fontos tudni angolul, meg hogy a mai világban elengedhetetlen az angoltudás, és a fülem botját sem mozgatnám a mikor lesz már meg a nyelvvizsgád vagy a minek tanulsz már annyit kérdésekre. Örülnék, hogy egyre többet értek, hogy el tudom magyarázni a Tescoban az amerikai nőnek, hol találja a készételeket, és nem pánikolok be, ha mindenféle villogó üzeneteket küld a számítógép.

5. A legesleginkább pedig azt tartanám szem előtt, hogy mindezt élvezzem, és minden angolozással kapcsolatos perc “maga legyen a kéjmámor”.

Advertisements

Read Full Post »

A DW kiváló oldalán található az a kezdő nyelvtanulóknak való interaktív kurzus, amivel elkezdtem december 20-án a nyelvtanulást.

Röviden már írtam róla, de mivel nemrég, március 9-én fejeztem be az első szintet (A1.1), úgy gondolom, megérdemel egy részletesebb bejegyzést is.

A tanfolyam itt található, regisztrálni kell hozzá, de teljesen ingyenes, a reg nem jár semmiféle kötelezettséggel, pusztán arra való, hogy a kurzusnaplóban lásd és követni tudd a haladásodat, bár ez utóbbi kicsit csalfa, de erről később.

A kurzus 3 szintet ölel fel: az oldal szerint kezdőtől (A1) egészen B1 szintig visz el, az egyes szinteken belül két alszintet különít el, pl. A1.1, A1.2, és így tovább, és minden ilyen alszint után egy teszt található, az egész “tanfolyam” végén pedig még egy utolsó.

Összesen 30 leckéből (Lektion), leckénként 5 részből (Teil 1, 2,…5), és részenként is minimum 4-5 feladatból vagy aloldalból áll, tehát eléggé bőséges anyaghalmazról van szó. Attól interaktív, hogy flash alapú, vannak hanganyagok képekkel vagy szövegekkel, 1-2 video is, és hol kattintgatni, hol szavakat-mondatokat képekhez húzogatni, párosítani, hol üres helyre ezt-azt beírogatni kell, és rögtön látod, helyes avagy nem a megoldásod.

Ahogy korábban írtam, az elején eléggé elkapkodtam, örültem a gyors haladásnak, aztán hirtelen behúztam a féket, és elkezdtem valóban feldolgozni az anyagot, többször meghallgatni a hanganyagokat, kiírni a szavakat, kimásolni a szövegeket, a szavakból kártyákat készíteni, mostanában pedig ankira felvinni a nekem tetsző mondatokat.

Emiatt nem tudnám megmondani, pontosan mennyi ideig tart elvégezni a kurzust, de biztos, hogy nem érdemes végigrohanni rajta, különösen, ha nem újrakezdő, hanem valódi kezdő vagy, sőt, érdemes akár többször is ismételni a feladatokat.

Sajnos, ahogy a korábbiakban meséltem, egy ponton valamiért elfelejtette a program, hol tartok, ami nagyon frusztráló volt, akkor egy jó időre abbahagytam, és más anyagokkal foglalkoztam, majd amikor alábbhagyott a sértődésem 🙂 , elkezdtem újra elölről az egészet és ezúttal el is értem a fent jelzett első szint A1.1, tehát a  Lektion 5 végére. Illetve olykor az is megtörénik, hogy magától kiléptet a rendszer, és olyankor sajnos a folyamatjelzőn sem látszik, hogy mi azt a feladatot már megcsináltuk – ez a hiányosság a fenti kép bal oldalán a Lektion 2 mellett.

Az oldal tetején német, angol és orosz nyelvű segítség közül lehet választani – ha valaki egyik nyelvet sem bírja, bizony sokszor fogja forgatni a német-magyar szótárt. Az elején még én is gyakran átváltottam németről angolra, ilyenkor a feladatok leírása angol lesz, illetve a jobb oldali szójegyzék alatt a szavak angol jelentése is megjelenik. Tudom, hogy afféle mániának, jobb esetben úri huncutságnak tűnik, hogy kívülről nézve görcsösen (nem! észérvekkel) ragaszkodom a német németül (angol angolul, stb) való elsajátításához, ezért engem eléggé zavar ez.

Az egyes leckék végén lévő Kommunikation (ismétlő-beszéltető) résznél megintcsak úgy vannak megfogalmazva a kérdések, hogy úgy tűnik, mintha közük nem lenne a lecke korábbi anyagaihoz, de előrefelé haladva azért javul a helyzet, főleg ahogy a mi értésünk is egyre jobb, plusz általában meg lehet hallgatni egy opcionális megoldást a feladathoz, így rá lehet jönni, pontosan mit is akarnak.

A leckék felépítése eléggé logikus és követhető amúgy: a bemutatkozás, család, testrészek, ruhák, évszakok, napok, óra, rutin, hobbi, stb került eddig elő. Általában nem csak önálló szavakat tanít, hanem igyekszik minél hamarabb kontextusba foglalni őket, de ez némi nehézséget is jelent: bizony több szöveg is volt, főleg a 4., 5. leckék felé, ami megizzasztott, mire rendesen megértettem. Az sem segített, hogy a jobb oldalon lévő Wörterbuch (szótár) nem mindig pont azokat a szavakat tartalmazza, amikre szükség lenne.

Az utolsó nyűgöm persze a tananyag szóbeli részével van: önmagában illúzió lenne azt hinni, hogy na majd ettől én milyen pöpecül meg fogok tudni tanulni németül beszélni. Ahol lehet, muszáj ismételni  a hangos részeket, vagy felolvasni, amit csak lehet, ám még így is kevés a beszéd. Arról nem beszélve, hogy a mi beszédünket sem követni, sem ellenőrizni, sem pedig  javítani nem tudja. Bizony végig lehetne úgy is csinálni, hogy egy kanyi szót nem szólunk.

Egy kicsit egyébként az érezhető úgy kompletten az egész tananyaggal kapcsolatban, hogy anyanyelviek készítették, olyanok, akik nem igazán tudják magukat egy kezdő nyelvtanuló helyébe képzelni, és olyan apró elemekból felépíteni a megtanulandót, hogy az tökéletesen önetető legyen.

Az összes negatívumtól függetlenül ajánlom a kurzust, de nem kizárólagosan, hanem mindenféle más anyaggal-módszerrel kiegészítve – és minél hamarabb valakivel, akivel beszélgetni lehet!

Read Full Post »

Tény, hogy nagyon könnyű és felszabadítóan észrevétlen a zenén keresztül nyelvet tanulni. A mostanra elég tűrhető angolom nem kis százaléka, sőt egyáltalán, az elindulása a zenének köszönhető.

Angolul hihetetlenül egyszerű a fogamra való muzsikát találni, hisz a(z ír) népzenétől a tradicionális blueson keresztül a swingen és a klasszikus rockzenén át az electroig és a jazzig minden jófélét szeretek (egyedül a diszkóval lehet a világból kikergetni), és nincs olyan irányzat, ahonnan ne tudnék több tucat szenzációs angolul (franciául, spanyolul, olaszul) éneklő előadót megnevezni.

Mondanom sem kell, a német zenével korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Persze a némettanulás előtti időkben is ismertem jópár német/osztrák zenészt, zenekart, biztos ismerős neked is a Rammstein, a Toten Hosen vagy Nena (bár pályája töretlen, és nem is énekel rosszul!), Falco, a Modern Talking, vagy a mára klasszikusnak számító Kraftwerk… és még sorolhatnám, de az általam igazán kedveltek jókora hányada na milyen nyelven énekel?

Persze angolul. Esetleg franciául. Gondolj a De Phazz-ra, Parov Stelarra, Waldeckre, de még Mozart operái is olasz nyelvűek. Hogy ennek mi az oka, külön tanulmányt érdemel, és már meg is írták természetesen, itt olvasható angolul: Miért nem énekelnek a német zenészek a saját nyelvükön?

Szóval nem egyszerű és kicsit elszomorító a helyzet. Azért ahogy a némettudásom gyarapodik, az internetes keresési képességem is finomul, meg persze a figyelmem is errefelé irányul, így egyre jobban megismerkedem a német kultúrával, teljes lavinaeffektus. Így találtam rá a már régóta kedvelt Peter Heppner korábbi zenekarára, a Wolfsheimre, bár a gyönyörűséges hangú Heppner sajnos mind a bandában, mind a szólópályáján, mondanom sem kell, 90%-ban angolul danolászik.

Azért ráakadtam pár tetszetős nótára, például az Übers Jahrt már tucatszor meghallgattam, megunhatatlan – és egyre érthetőbb.

Elég felkapott Németországban a Juli zenekar, olyannyira, hogy Die Perfekte Welle című daluk afféle kultikus himnusszá és egy német nyelvű válogatásalbum címévé nőtte ki magát. Fülbemászó kis tinglitangli a legtöbb számuk, de épp ezért többször hallgatható és a szövegük is könnyen érthető és megjegyezhető, ami nyelvtanulási szempontból a legjobb.

A fejletépős punk bulizni igen, de itthoni hallgatásra nem az én műfajom, viszont minden punk, punkrock bandának akadnak azért líraibb nótái is, például a fentebb említett Die Toten Hosen (ami a wiki szerint a német szlengben  impotenseket jelent 🙂 ) zenekarnak is:

Végül találtam két gitáros fazont is, Klaus Hoffmant és Hannes Wadert, és még nem adom fel a keresést.

Tudtok esetleg ajánlani valakit?

Read Full Post »

Más tollával

Egyik kedves, most Londonban élő extanítványom néhány gondolata a nyelvtanulásról. Az utolsó bekezdés különösen figyelemreméltó.

 

Read Full Post »

Amikor elkezdünk tanulni egy új nyelvet, olyan felfoghatatlan távolságnak tűnik a vége: a folyékonyan beszéd és (majdnem) minden megértése…

Hogyan ne kedvetlenedjünk el, ne veszítsük el a lelkesedésünket és tartsuk fent a motivációnkat?

Az ügyes, reális célmeghatározáson kívül sikerélményre van a legnagyobb szükségünk. Arra az érzésre, hogy fejlődünk, van eredménye a munkánknak, és nem lehetetetlen a küldetésünk. Muszáj magunknak megteremtenünk és folyamatosan fenntartanunk ezt az érzést, pláne, ha egyedül tanulunk, és nincs, aki folyton veregesse a buksinkat azzal, hogy nagyon ügyes voltál, csak így tovább.

Apró, a motivációt fenntartó sikerélmény lehet egy fogalmazás: kiváló helye ennek a lang-8, ahol gyors regisztrációt követően már onthatjuk is magunkból a jobbnál jobb szösszeneteket, és anyanyelviek ki is javítják ezeket nekünk. Egy fokkal azért gyengébb a Livemocha, mert ott a nyelv nem született beszélői is javíthatnak, aminek azért megvan a maga veszélye, illetve ott mindig az egyes leckék végén írhatunk valamit, általában a lecke témájával kapcsolatban. A lang-8-on nincsenek ilyen kötöttségek.

Ilyen lehet egy akármilyen rövid beszélgetés egy anyanyelvivel: nagyon büszke voltam magamra, amikor jó hétvégét kívántam egy német ismerősnek (sajnos a szitu nem engedett hosszabb csevegést), vagy amikor megkérdeztem a házigazdánkat, meddig kell másnap elhagynunk a szobánkat és még a válaszát is értettem. Apróságok ugyan, de nem szomorít el, hogy még nem a globalizációt tárgyaltuk ki, és az sem, amikor más helyzetben át kellett váltanom angolra.

Nagy örömet szerez egy elolvasott könyv: nekem szintén Ausztriában Der pummelige Panda, egy a szobánkban talált mesekönyv. Ugyan csak most esett le, mit jelent a pummelig (Google képek, nem, nem szexit), de a minden oldalon kép és maximum 2-3 mondatos szöveg szerkezet sokat segített a megértésben. Elolvastam és megpróbáltam lefordítani még egy adventi mesekönyvet is, amiben advent minden napjára 1 mese jutott. (Nem célom egyébként a fordítás, illetve de :), de nem hiszek abban, hogy a fordítási képesség egy az egyben tükrözi a nyelvtudást, viszont vicces volt. Ahol nem értettem valamit, ott improvizáltam.)

Az első németül nézett német nyelvű film, ugyan angol felirattal, de rengeteg mondatot, szót felismerve. Még több fogja követni.

Az első igazi újságcikk azért élmény, mert tudod, ezt nem nyelvtanulóknak írták, ugyanakkor a képek, képfeliratok itt is rengeteget segítenek. Sima női lap, semmi agysebészet (de beszereztünk egy biciklizésről szólót is).

Az első online csetelés még rengeteg keresgéléssel zajlott, de el tudtam mondani, mit szeretnék, és ki tudtam silabizálni a válaszokat 🙂 Ha simán bent vagy egy német nyelvű csetszobában, vagy egy német fórumon, vagy ránézel pár youtube video alatt a kommentekre, remek érzés ha tudod követni, és persze csomót lehet belőlük tanulni.

Amint látható, lehetne fordítva: siránkozhatnék, hogy jaj de sokszor nem jutnak eszembe szavak, nem értek még egy béna gyerekkönyvet sem teljesen, vagy angol felirattal nézem a filmet… De eszem ágában sincs. Nincs három hónapja, hogy kínai volt nekem a német :), most pedig ennyi mindenre képes vagyok már!

Hajrá, szeresd magad, és örülj a kis lépéseknek!

Read Full Post »