Feeds:
Posts
Comments

Archive for January, 2012

Felhördülsz, ugye? Vagy legjobb esetben is cinikusan nevetsz? Pedig hótt komolyan mondom, és nem régvolt tanáraimat szándékozom ezzel burkoltan sértegetni, sem a mindenkori tanárképzést imígyen minősíteni.

Meg vagyok győződve róla, hogy (részben) a legeslegjobban azt tanuljuk meg, amit mi magunk tanítunk. Velem is ezt történt anno: tizenéves voltam, amikor megkértek, ugyan korrepetáljam már anyukám munkatársának a nálam néhány évvel fiatalabb lányát, “mert nekem olyan jól megy az angol”. Szerinted volt fogalmam bármiféle (használható) nyelvtanítási módszerről, technikáról, trükkről, egyáltalán: tudtam angolul? Dehogyis!

Viszont így rögtön rákényszerültem egy csomó szó megjegyzésére, jónéhány nyelvtani szerkezet megértésére, felfedezésére, hiszen csak el kellett valahogy magyaráznom őket szegénynek. Az pedig különösen gyönyörű csavart jelentett a történetben, hogy a leányzó, mint felfedeztem, nem gyengén diszlexiás és diszgráfiás volt (ez megérne amúgy egy külön misét, hogy miért csak egy tudatlan gimis veszi észre a difit, miután a lány cirka 6-7 évet lehúz a közoktatásban, kikiáltva gyengécske tanulónak, holott). Azonban az írás- és olvasási problémái gyönyörűen rávezettek arra, hogyan verjem belé pusztán hallgatással-ismétléssel a mondatokat. Ugyan gőzöm sem volt funkcionális nyelvtantanításról, intelligens drillről vagy pedagógiai nyelvtanról, de biztos, hogy a leánnyal való türelemjátékszerű foglalatosság indította be a saját angoltudásomat.

Azért nem kell megijedni, nem szándékozom nekiállni németet tanítani:) Szimplán azt szeretném megmutatni, hogy (orbitális közhely következik, én szóltam!), akkor is kapsz, ha adsz!

Mit jelent ez a tanulásban pontosan? Kezdjük azzal, hogy nincs két egyforma szintű, egyforma sebességgel haladó diák, akármilyen gondosan is válogatjuk össze a csoportot a tanfolyam elején, sőt, még teljesen kezdő csoport esetében sem. Rávághatod, hogy pont ezért kell önállóan tanulni, vagy egyéni órát venni/magántanárhoz járni/anyanyelvű beszédpartnert találni, amiben van valami, csak akkor épp azoktól az extra élményektől vagy sikerektől fosztod meg magad, amit az okozhat, ha te tanítasz meg a másiknak egy új szót, értetsz meg vele egy struktúrát, magyarázol el egy szitut (pláne, ha mindezt angolul/a tanult nyelveden teszed).

Arra te is tutira emlékezni fogsz, sőőőt, amit egy tanulótársad tanít neked, arra is jóval nagyon eséllyel. (Amit pedig te fedezel fel segítség nélkül, arra százszorosan, de az lehet egy másik bejegyzés témája).

(Egyik kedves sztorim tanárkollégától az emlékezet furcsa működéséről: intenzív tanfolyam egy napján egy bizonyos témáról beszéltek alaposan körüljárva, minden aspektust végigvéve, gyakorolva, stb. Pár nap múlva visszaköszön a téma, x-nek fogggalma nincs, miről van szó, teljes homály. Tanár: de hát nem emlékszel rá? Múltkor ezt és ezt beszéltük róla, felrajzoltam, felírtam… Mindenki bólogat, vágja, mire x: én csak arra emlékszem, hogy piros ruha volt rajtad…)

Hadd dobálózzak még picit a szakzsargonnal, hiszen neve is van: horizontális tanulásnak hívják, a vertikálissal, “fentről”, tanártól jövővel szemben. Természetesen nincs vagylagos kizárólagosság, a kettő szépen megfér egy csárdában, mindkettőre szükség lehet és van az órán.

Az egymástól tanulás, azon túl, hogy segít az értésben, az emlékezésben, számtalan egyébre tanít: kommunikációra (ez a célunk végülis, nem?), empátiára, odafigyelésre, fejleszti a segítőkészséget, megértést, elfogadást, kölcsönösséget. Agyonhasznált sablonoknak tűnnek ezek, de azért figyelgessük csak magunkat: mennyire vagyunk türelemmel egy nálunk lassabb, nehezebben kapcsoló, értetlen ember iránt? Ugye?

Pont ahogy egy csoportban, az életben sem olyanokkal fogsz találkozni, akik éppen egy szinten vannak veled adott nyelven: vagy sokkal jobban tudnak, vagy épphogy nyökögnek, de ha hasonlóak, akkor is lesz valami olyan, amit ők ismernek, te nem, vagy fordítva. Akkor viszont nem azon fogsz dühöngeni, hogy ezt a kifejezést már tudnod vagy neki tudnia kéne, és micsoda idióta (vagyok, mert önostorozni is remekül tudunk), hanem igyekszel megértetni magad a másikkal (azaz kommunikálni). Ezt kell tehát az órán utánozni, rém egyszerű:)

Hogy miért nem jelentkezem akkor én is egy tanfolyamra? Mert tanár vagyok, és szeretnék minden tanárt megkímélni tőlem;). Viccen kívül, ha választhatnék, és nem lennének időbeli-anyagi aggályaim, biztos egy húzós (napi 4-6 órás, 3-4 hónapos) intenzívvel kezdenék, amit néhány egyéni órával, aztán elég hamar jól beszélő/anyanyelvi barátok keresésével egészítenék ki.

Most azonban a kísérletezgetést választottam, és legközelebb arról is tudósítok, eddig hová jutottam.

Ui: Az illusztrációk megfejtői éves Nyelveken tanulok előfizetést nyernek! Soha vissza nem térő!

Advertisements

Read Full Post »

A címben szereplő Mark Reifkind (mester kettlebelledzőmester) kedvenc mondása, és ahogy a sportból szinte minden, ez színigaz a nyelvtanulásra is.

Mivel a német sem mászik bele magától a kis fejembe, akármilyen pöpec is volna ez, a következő a stratégiám.

Minden december 20-án kezdődött, amikor is fenomenális keresési zsenialitásomat kihasználva ezt a fantasztikus bölcsességet írtam be a google-ba: Learn German (de lehet hogy Deutsch volt, vagy learning German, nem jegyeztem fel pontosan).

A DW oldal volt az egyik első, amibe belebotlottam, hálistennek, de egy darabig kísérleteznem kellett vele, mire megtaláltam a (szinte) teljesen egynyelvű Interaktiv részt. Belehallgattam a Warum nicht? és a Wieso nicht? oldalakba is, de végtelenül idegesített a rengeteg angol – igen kevés német beszéd mérleg, nincsen nekem erre időm. Oké, hogy kezdőknek szólnak, de 100%-ig biztos vagyok benne, mert nem egyszer végigjátszottam a csoportjaimban, hogy teljesen kezdőket is lehet kezdettől fogva célnyelven tanítani. Lehet, hogy később visszatérek még a magasabb szintű leckékhez, egyelőre sufni. B1 szinttől már csupa német minden.

Az Interaktiv viszont rögtön megtetszett, nekiestem, és a karácsonyi beiglihegyek árnyékában végig is rohantam az A1.1 szinten, padlófékig. Több okból álltam le: egyrészt mivel annyira élveztem a haladást, nem fordítottam elég figyelmet az ismétlésre, másrészt hiába regisztráltam, amikor egyszer ránéztem a Kursplanra felmérni hol tartok, a béna rendszer elfelejtette mindenemet, így most olyan, mintha semmit nem csináltam volna. Ez pech, vagy hiba a mátrixban, ki tudja, mindenesetre lelohasztó.

Ettől függetlenül eléggé logikusan felépítettek a leckék, olyasmi sorrendben és logikával tanít, ahogyan én az angolt szoktam, és ami mondjuk A1, A2 stb szinteken elvárható. Viszonylag sok a hanganyag, de bizonyos helyeken, ahol nincs, csak olvasandó szöveg,  nagyon hiányoltam. Jó lett volna, ha minden olvasmányt meg is lehet hallgatni.

Mint mondtam, elvileg egynyelvű, ahhoz viszont nem elég bugyutabarát a felépítése: akármilyen lángész is vagyok (remélem, mindhárom kedves olvasó érzi itt az öniróniát), bizony többször át kellett kapcsolnom fent angol alapnyelvre, különben nem értettem a feladatot. Az anyag maga ilyenkor is német marad, csak a feladat leírása lesz angol, és a jobb oldalon látható német szólisták alatt jelenik meg az angol jelentés.

Az átváltásaim egyébként egyre csökkentek, ahogy többet és többet értettem, illetve megszoktam a típusfeladatokat. Tudom ám, hogy ajándék lónak…, de ha egyszer az anyag fejlesztésre kerül, remek volna minimalizálni a szótárhasználat szükségességét, pláne az olyanok miatt, akik angolul nem beszélnek.

A másik problémám, hogy muszáj vele a gép előtt ülve tanulni, én pedig szeretném csúcssebességre venni a tanulásomat, így jó lenne, ha a hanganyagok letölthetőek lennének, és jövet-menet hallgathatnám őket. Hogy ezt kiküszöböljem, egyrészt elkezdtem rögtön az elején egy füzetkébe kimásolni az okosságokat a leckékből, az okosságokat szókártyákra (és most ankira) felvinni, így jóval mobilabbá váltam.

Másrészt kaptam kölcsön egy Villám Német tananyagot, hiánypótlónak ezt is hallgatni kezdtem. Hát, hát. Mikor túltettem magam a folyamatos magyar kommentáron (az egész úgy épül fel, hogy először magyarul hallod, ami el fog hangzani, aztán németül), tulajdonképpen tetszett, az ismétlő részeknél már mennyit értek. Ennyit a pozitívumról. A 11-es, az addigiakat csak ismétlő lecke is remek (legalábbis ebből a szempontból…), mert tisztán német. A többit viszont egyáltalán nem értem: elviselem, hogy van egy értést segítő magyarázat az első hallgatásnál, de miért kell megint mindent elmondani magyarul a szótár, illetve beszéltető részeknél? Fel nem fogom. Arról nem is beszélve, mennyire mű az egész szituáció (egy négytagú német család mindennapjai), őszintén, mennyire motivál engem annak megtanulása, hogyan kelteget egy nem kifejezetten kellemes hangú / szimpatikus német anyuka egy lusta óvodásgyereket? Esetleg egy au pairnek készülő tizenévesnek hasznos lehet ez, na de hahó. Értem, hogy az elhangzó nyelvi elemek nagy része gyakran használt / szükséges struktúrákból épül fel (nagy-nagy kérdőjel), de ha egyáltalán nem tudok a szituációval azonosulni, akkor bocs, de nem fogom sem szívesen hallgatni, sem ismételni a mondatokat.

Ez főképp akkor tudatosult bennem, amikor elkezdtem a Pimsleur German hanganyagait is. Érdekes, hogy sokkal kevésbé zavar az angol utasítás, mint a magyar, bár itt is ellennék nélküle. A megtanulandó párbeszédek életszerűbb(nek tűnnek, mivel kérdőjel bennem a jelenlegi magázós-tegezős viszonyok egyensúlya, segítsetek, tényleg ennyit magázódnak a németek?), legalábbis sokkal szívesebben tanulom, hogyan tudnék felszedni valakit németül:), mint hogy Péter eldugta a szappant. Tetszik a spirálos felépítés (mindig kicsit visszatérünk a régebben tanultakra, és azokra építjük az újat), jóval hallgatóbarátabb a szereplők hangja is.

A két hallgatós anyag együtt végülis ugródeszkának elmegy, de az már biztos, hogy nem fogok csak rájuk építeni. Milyen szerencse, ha van egy jól feltöltött háztartása az ember lányának, ahol például megvan az egész Themen sorozat munkafüzetestül. Kicsit mosolyogtatóan oldschool könyv, de a bevezetőt leszámítva egynyelvű, vicces (néhol bárgyú) rajzokkal és szövegekkel, mégis, arra pont jó, hogy tudományosan megtámogassam a többi forrást. Önmagában kevés lenne, most érzem magamon, mennyivel jobban visszajönnek a hallott, mint az olvasott frázisok.

Most oda szeretnék eljutni, hogy érdemben használhassam a normális, autentikus (nem feltétlenül tanulóknak szóló) podcastokat, találtam pl. az about.com-on párat, és a Schlaflos in München is ígéretes (most is az szól).

Read Full Post »

Varázsgomba

Egy tündéri video két brit magyarul tanuló diákról. Instant mosoly.

Read Full Post »

Nyelvi alázat

Kezdő nyelvtanulóként a legnehezebb azt elviselni, hogy nem tudjuk pont azt mondani, amit az anyanyelvünkön szeretnénk,  azaz megcsillantani magával ragadó, utánozhatatlan humorunkat, lenyűgöző intelligenciánkat  és varázslatos személyiségünket.

Ez bizony kőkemény alázat, lemenni egy kétéves baba szintjére gügyögni, végtelenül egyszerű mondatokban csak azokat a kifejezéseket használni, amiket már tudunk és nem görcsölni azon, amit nem. Hát igen necces történet ez. (Zárójelben, minden tanárnak innen javaslom, hogy sürgősen kezdjen el valami új dolgot tanulni.)

Tanítás közben a gyakorlatom az, hogy amit tudsz, azt használd is, mondd ki rögtön, sokszor, úgy rögzül igazán. Mivel most én vagyok a magam guinea pig-je, alkalmazom is a saját technikámat, németül kérdezgetem utazás közben a csf-t: hol laksz, hány éves vagy, mivel foglalkozol, mikor szoktál kelni, mit szeretnél csinálni? Aztán visszadobom a labdát: most kérdezz te engem!

– …?

– Ezt nem értem! Olyat kérdezz, amit tudok!

– Például?

– Például hogy hogy hívnak…

Read Full Post »

… nem biztos, hogy németből is működik.

Ahhoz, hogy legyen igazi (belső) motivációm megtanulni a nyelvet, muszáj megtalálnom azokat a szenvedélyeket, amikkel kedvem is van németül foglalkozni.

Angolból mondjuk az elsődleges hajtóerőm maga a nyelv volt, szimplán érdekelt a működése, és élveztem a pusztán nyelvvel való foglalkozást, témától függetlenül.

A második erő a zene volt, mindenáron érteni, tudni, birtokolni akartam a kedvelt zenéim szövegeit, ezért – ne feledjük, az Internet Előtti Korban járunk, öreg vagyok, yeah – egész délutánokon át görnyedtem a kazettás magnó előtt (Levis márka, Bécsből, nagy fless), a kazikat folyamatosan megállítva, visszapörgetve (szénnényújtva), hogy le tudjam írni a Rolling Stones, Hair, Simon & Garfunkel, Them dalok szövegeit. Sokszor csak az első betűt tudtam kivenni, aztán a másodikat, ezerrel lapozgattam a szótárt, hogy megtaláljam, mi lehet az. Hol volt akkor még lyricstraining, ezermillió dalos oldal, ahol egy-két szó alapján kidobja az áhítottat, dallamfelismerő app-ről pedig még a sci-fikben sem olvastunk.

Közben rákaptam az angolul olvasásra. Agatha Christie-vel kezdtem, rosszul, mert olyat választottam, ami kétnyelvű: az egyik oldalon az angol, a másikon a magyar, és persze mindenáron meg akartam feleltetni egymásnak a két szöveget, aztán feladtam és simán végigolvastam magyarul. Az első egynyelvű az Adrian Mole volt, óriási sikerélmény, és máig emlékszem bizonyos szavakra, amiket belőle tanultam meg. Sok Roald Dahl, Clive Barker és számos gyerekkönyv követte aztán, most visszanézve 2011-es évet pedig látom, hogy az elolvasott kb 57 könyvből (azért kb, mert párat félbehagytam) 15 volt magyar, a többi mind angol.

A harmadik motivációs kulcsot emberek jelentették. Szerelem, naná. Ha van egy ember, akivel szeretnél mindent megosztani, folyamatosan azon jár az agyad, hogyan mondanád el neki ezt meg azt meg még amazt is, ennél jobb nem is kell. Az sicher, hogy a kedvéért elolvasod az általa ajánlott könyvet, megnézed az összes kedves filmjét, bújod az szótárt, hogy minél pontosabban fejezd ki magad NEKI.

Zene. Tehát mint mondtam, akarok tudni németül, érdekel a nyelv mint olyan, de például most kapásból nem tudnék olyan németül éneklő német (osztrák, svájci, stb) zenekart mondani, akikért repesnék. A németről pont nem az igényes rock, blues, jazz, electro jut eszembe hanem a 80-as évek szexfilmjei, de ez lehet az én félműveltségem miatt. Feladat: ezen változtatni (ma!), a lyricstraining segít.

Könyvek. Ugyan Lomb Kató és Hevesi Mihály mást mondanak, de nincsenek illúzióim, egyelőre nem fogok Thomas Mannt, Rudolf Steinert, Böllt, Hesse-t vagy Günter Grass-t falni eredetiben, bár hajthat az, hogy nagyon szeretnék. Feladat: német könnyített olvasmányok beszerzése (?).

Emberek. A szerelmet passzolom, de a már említett osztrák barátnőim (és a hütték kiszolgálói:)) ) miatt szívesen csiszolgatom a tudásomat.

Filmekről legközelebb.

Szerinted a nyelv birtoklásának a vágyán kívül még mi motiválhat?

Read Full Post »

Vallomás: nem eszetlen észosztást szeretnék itt végbevinni, hanem dokumentálni saját nyelvtanulási botlásaimat és/vagy tapasztalásaimat.
Az angollal eleinte botoltam rendesen. Végtelenül pocsék módszerekkel pazaroltam el évek sorát, ami egyrészt irtó dühítő, tekintve, mennyivel gyorsabb és hatékonyabb is lehettem volna, ugyanakkor tapasztalatszerzésnek remek volt, így most teljes meggyőződéssel tudom sorolni, hogyan nem érdemes.
Nem érdemes például rossz tanárhoz járni, nem érdemes kidobni egy rakat pénzt könyvek hadára, hogy utána ne csináljunk velük semmit, nem érdemes teszteket oldani mázsaszámra, azt remélve, hogy jól fogunk tőlük beszélni. Nem: teszteket fogunk tőlük jól megoldani.


Nem érdemes továbbá fordítani: fantasztikus virtuozitással tudtam (vizsgaszövegeket, nem James Joyce-ot) fordítani oda-vissza, anélkül, hogy meg tudtam volna rendesen szólalni.

 

 

Igen, mindezt 8-9 év nyelvtanulás után… És szó nincs arról, hogy ne lettem volna motivált, sőt, voltak egészen jó, most is hasznosítható ötleteim is.

Végülis Angliában tanultam meg angolul, de egyáltalán nem azért, mert aki külföldre megy, arra simán ráragad a nyelv. (Elég csak a cirka 40 éve Amerikában élő barátunkra gondolni: amikor megkérdeztük, mit csinálnál, ha Magyarországon élnél, azt felelte halál komolyan: *I teach English.)

Read Full Post »

Nem megyek bele most a hanganyagok hallgatásának fontosságába, hidd el, hogy (majdnem) minden azon múlik:) Inkább felsorolom a kedvenc angol hanganyagos oldalaimat.

1. http://www.elllo.org/

Ingyenes, letölthető podcastok, (elrejthető) scripttel együtt. Rengeteg féle akcentust hallhatunk, sőt, vannak videoleckék is, ha esetleg jobban kedveled, ha látod a beszélő száját is. A keresője kicsit kezdetleges, inkább véletlenszerű csemegézésre alkalmas, de arra nagyon. Újabban külön szókincslinkek születtek, jópofa.

2. http://www.newsenglishlessons.com

Mindenféle hírek valamivel alacsonyabb szintű tanulóknak (de így is azt mondanám, hogy inkább B1). Nincs az elviselhetőség határán túl lelassítva (ami a kezdőknek szóló anyagok legnagyobb hibája szokott lenni), megvan a leirat is, plusz rengeteg feladat a szövegekhez. Maga az oldal dizájnja nem a legszerencsésebb, meg kell szokni, hogy előbb kattints a Listen to the MP3 linkre, mint hogy ezerrel olvasni kezdd a szöveget (hogy miért jobb így, külön bejegyzésért kiált).

3. http://www.breakingnewsenglish.com/

A fenti oldal haladóbb verziója. Az oldalakat egyébként egy Sean Banville nevű úriember üzemelteti.

4. http://www.podcastsinenglish.com/index.shtml

Jól elkülönített szintek (bár a kezdő nem nulláról kezdő ám), a hanganyagok elvihetők, viszont a leiratok és a feladatok fizetősek. Aminek megvan az előnye is (hacsak nem akarsz érte fizetni persze, egyébként nem horrorisztikus árú), mert sokkal jobban jársz akkor, ha inkább többször hallasz egy anyagot, mint ha rögtön olvasni kezded (vagy inkább csak olvasod hallgatás helyett). A szerzők tanárok, és kifejezetten kellemes hallgatni őket.

5. http://www.bbc.co.uk/worldservice/learningenglish/

Az angolul tanulók Kánaánja. Ha nem lenne semmi más, csak ez az oldal, már boldog lennék, olyan hihetetlen mennyiségű forrást tartalmaz. Vannak kvízek meg egyéb jóságok is, de főképp a hanganyagokért érdemes böngészni, csilliárdot fogsz találni.

Kezdőbbek startolhatnak például a Flatmates című sorozattal, haladóbbak kóstolgassák az Express, de főképp a 6minute English-t.

Minden letölthető MP3-ban és pdf-ben.

Read Full Post »

Older Posts »