Feeds:
Posts
Comments

Az angol-magyar szótárfüzet megvolt?

Az a fajta a klasszikus szótárfüzet vagy szólista, ahol az egyik oldalra kerül az idegen szó, és mellé, a vonal másik oldalára a magyar jelentése, valahogy így:

aunt       – nagynéni

garden  – kert

to           – -ba, -be, – nak, -nek (ez a kedvencem!)

decide   – eldönteni

Nekem muszáj volt az összes eddig tanult nyelvemen: oroszból (melléknév- és igeragozással együtt!), franciából, angolból is – de, talán nem meglepő, nem ennek köszönhetően tanultam meg angolul.

Annyira megszokott és általánosan elfogadott ez a szógyűjtési-tanulási forma, hogy sokakban fel sem merül, miért nem megy így a szókincsfejlesztés.

Mert nem megy. Pont annyira van értelme, mint az ágyneművasalásnak vagy a magassarkú tornacipőnek.

Mert:

1. A szótárfüzetben a szavak mindig ugyanabban a sorrendben vannak.

Még ha fotografikus is a memóriád, akkor is legfeljebb a szavak sorrendjére fogsz emlékezni az oldalon (mi is az “eldönteni”? ott volt bal felül, a negyedik sorban…), de hogy hogyan kell vele egy mondatot csinálni, vagy mi történik akkor, ha egy adott magyar szónak nincs meg az angol “párja” a fejedben lévő szótárban, sajnos nem derül ki.

2. Így nem elég egy, magát az idegen szót megtanulni, hanem kapásból kettőt kell: hozzá a magyart is, tehát amikor az angoltanár 40 szóból írat egyik napról a másikra szódogát, akkor az rögtön 80 szót jelent. Holott az a 80 lehetne például hasznos kifejezés, szóösszetétel is.

3. Ha így tanulunk, azt fogjuk gondolni, annak a bizonyos magyar szónak csak és kizárólag az lehet az angol megfelelője, és ha egy szövegben belefutunk abba a szóba, és azzal a megtanult jelentéssel nem értelmes a szöveg, rögtön lefagyunk.

Fordítva is: egy bizonyos magyar szónak megtanultuk az angol jelentését, csak azt nem vettük figyelembe, hogy más értelemben nem azt a szót használjuk, vagy magyarul azonos alakú szavak, de angolul nem. Különösen, ha nem csoportban tanultuk azokat a szavakat. Lásd például:

körte (mint gyümölcs) – pear

pear

(villany)körte – bulb / light bulb

bulb

Furcsán nézne ránk az angol háziasszony, ha közölnénk vele, hogy a szobánkban “the pear needs changing” 🙂

Ráadásul milyen irtózatosan unalmas vaktában egymás alá dobált szavakat bemagolni, vagy az angol rendhagyó igék három alakját, szintén használat nélkül, sorban… Nekem speciel fél perc alatt elkalandoznak a gondolataim, sőt, simán elalszom az ilyesfajta listákat bámulva. Brrr.

Ha valami elveheti a kedvünk a nyelvtanulástól, akkor ez ezer százalékosan az.

Kedves nyelvtanulók! Ne szólistákból tanuljatok!

Kedves nyelvtanárok! Ne írassatok szótárfüzetet, és belőle szódolgozatot!

Hogyan érdemes akkor szavakat tanulni?

Először is, ez egyrészt attól függ, épp milyen szinten vagy, másrészt, mi a célod a nyelvtanulással. Másképp kell ugyanis készülni mondjuk egy külföldi utazásra, másképp, ha a Firefly-t szeretnéd nyolcszor megnézni, és másképp, ha vizsgáznod kell. Általánosságban:

1. Az első és legfontosabb, hogy mindig az eredeti, angol szövegből indulj ki. Ne magyarul gondold ki a mondanivalódat, hanem minél több inputot (hallott, olvasott szöveget) használva az angol mondatokat, kifejezéseket figyeld meg és azokat utánozva, azokból építsd fel a beszéded. Ha nincs elég input, elég helyes minta ahhoz, mit hogyan mondj, honnan fogod tudni, hogyan kell valamit helyesen kifejezni?

2. Angolból nagyon, de szerintem más nyelvekből is fontos, hogy először halld a kifejezéseket. Ez minél kezdőbb vagy, annál fontosabb. Az angol írás annyira eltér a kiejtéstől, és olyan kevéssé megjósolható (legalábbis egy kezdőnek) hogyan is kell a szavakat, mondatokat kiejteni, hogy életbevágó: először halld a megtanulandót, ismételd el sokszor (akár úgy, hogy még nem is láttad leírva), és csak utána olvasd el, olvasd és hallgasd egyszerre, majd írd is le, hogy összekapcsolódjon a hallott és az írott forma.

Persze olvasni jó és kell is, de ha kezdő vagy, inkább hangoskönyvekkel (CD-s könnyített olvasmányokkal, kezdő könyv CD-s verziójával) kezdd. Amikor pedig kifejezetten a szókincsbővítés kedvéért olvasol, és gyűjtöd magadnak a fontosnak tartott kifejezéseket, akkor mindig ellenőrizd le a kiejtésüket is. A kulcs: hangosszótár, például itt:

http://oald8.oxfordlearnersdictionaries.com/

vagy itt: http://www.thefreedictionary.com/

3. Ha rájöttél egy-egy angol szó, kifejezés jelentésére, azt javaslom, NE írd mellé magyarul. Magyarul már tudsz, felesleges időt és energiát pocsékolnod a magyarul való írásra, az angol szó magyar jelentésének ismételgetésére. Nem fogsz jobban emlékezni arra a szóra attól, hogy mellé írtad magyarul a jelentését. Mennyivel maradandóbb lesz ehelyett:

aunt – nagynéni

ez:

Zsuzsa is my aunt.

My aunt lives in Brussels.

Feltéve, ha igaz. Gondolj ki olyan példamondatot, amik igazak rád, egy barátodra, ismerősödre. Vagy viccesek, vagy furcsák, vagy másképp, de maradandóak.

Hosszabbnak tűnik, pedig nem az: az extra egy-két perc időráfordítás megtérül, mert ez is a tanulási folyamat része, segít gyorsabban és fájdalommentesebben megjegyezni a szavakat, bővíteni a szókincsedet.

Ráadásul két legyet csapsz egyszerre, mert rögtön mondatban, nyelvtannal együtt látod és jegyzed meg a szót.

Advertisements

Ínyenceknek ajánlom az alábbi videot David Crystallal (aki több neves, például Cambridge és Penguin enciklopédia, illetve a Txtng: The Gr8 Db8 című könyv szerzője, nyelvész, akadémikus), és színész fiával a Globe színház színpadáról.

Összehasonlítják a Shakespeare-korabeli angol kiejtést a mai RP-val, azaz Received Pronunciationnel, vagyis ahogy manapság szokták Shakespeare darabjait színpadon előadni – sajnos, mivel így rengeteg poén, szójáték, nyelvi lelemény vész el az eredeti szöveg gazdagságából.

Milyen kettős értelme van az As You Like It (Ahogy tetszik) című vígjátékban az “And so, from hour to hour we ripe and ripe, / And then, from hour to hour, we rot and rot (…)” soroknak, ha a megfelelő kiejtéssel hangzanak el?

Nézd meg:

… a helyesírással:

weekday4

“It was all going so well until we got to Wednesday. Darn Wednesday! I was in a bit of a fog or possibly drunk (haha just kidding, of course), and I spelled Wednesday wrong. Not only did I spell it wrong once, which might be kind of excusable, but I printed it out wrong, read it again, traced it onto a tea towel, read it on the tea towel, then spent 30 minutes embroidering it into said tea towel, then looked at the finished product and thought “That’s great, Wednesday’s done”. It wasn’t until a week later when I went to pull Wednesday’s towel and thought, “Hmmmmm . . . that doesn’t look right”. Hahaha.”

 

Eddig megfogalmaztam, miért próbálom németül tanulni a németet, és mi az eredete és jellemzője a nyelvtani-fordításos módszernek.

Szóba kerültek a nyilvánvaló előnyei is, amik, ha alaposabban mögéjük nézünk, inkább a tanárnak jelentenek könnyebbséget, mint a diáknak valódi segítséget: mennyivel egyszerűbb azt mondani magyarul, hogy a past continuous-t arra használjuk hogy…, mint átgondolni alaposabban, hogy egy született brit pontosan mikor, mire is használja ezt, és hogyan lehetne életszerűen gyakoroltatni?

Titanic Dinner Scene

They were having dinner when Titanic hit an iceberg.

Mert hát ajnos hiába magyarázzuk el keresztbe-kasul magyarul, meg fordítunk rá kismillió példát, ahogy egy olyan szituációba kerülünk, nem a helyes nyelvtan fog automatikusan a szánkra jönni, hanem agyalni kezdünk majd a nyelvtani szabályon és a tanár magyar nyelvű magyarázatán, esetleg magyarul kigondoljuk a mondatot, átfordítjuk angolra, és már rég másról van szó, továbbfolyt a társalgás, mi pedig ott ülünk kukán, egy el nem mesélt történet fojtogató érzésével és a nyilvánvaló kudarccal a torkunkban.

Mik tehát ennek az általánosan elterjedt módszernek a nyilvánvaló hátrányai?

Nagyon jól lehet vele a nyelvről, de nem a nyelvet tanítani.

Azaz amikor “tanultad már”, mire való a present perfect, el tudod szajkózni a szabályt, csak épp képtelen vagy azt mondani angolul, jártál-e már cseppkőbarlangban, vagy láttad-e azt a filmet.

– A beszéd, vagy bármilyen spontán kreatív megnyilvánulás teljességgel hiányzik.

Beszéd nélkül pedig elég nehéz megtanulni beszélni! Nagyon jó kis oktató videok vannak a youtube-on a szobafestésről és a bútorkárpitozásról is, de tuti sosem fogod tudni egyiket sem, ha egyszer sem csináltad.

– A diákok semmiféle aktív szerepet nem kapnak a nyelvórán.

Nyilván azért tanár a tanár, hogy ő vezesse az órát (az esetek többségében…), node amikor mindent a tanár dönt el – hát az hatalommániákusoknak remek lehet, de tanulóként kényelmetlen és szenvedés, főleg, ha sem hasznát, sem értelmét nem látod a dolgoknak, amiket csináltat veled. Másrészről nagyon veszélyes az összes irányítást a tanár kezébe adni: pont azt a felelősséget vesszük le vele a diákok válláról, amit nem győzök hangsúlyozni: csak az ő aktív közreműködésével, részvételével, és nem pusztán passzív befogadóként való hozzáállásával fog tudni megtanulni az adott idegen nyelven.

– A kommunikációra szinte semmi figyelmet nem fordítanak.

Ma pedig mi másért tanulunk nyelveket?… Persze, én is imádok angolul, franciául, németül regényeket, és sekélyes női lapokat olvasgatni :), de a legfontosabb célja a nyelvtanulásnak a beszéd: ne tudjanak eladni külföldön, el tudjuk mondani, mi bajunk, ha síbaleset ér, ne égjünk le, ha az utcán megszólítanak a túristák, és barátokat szerezzünk, és meg is tartsuk őket.

– A tartalomnak sem szentelnek szinte semmi figyelmet.

A tanár kiválaszatja a feldolgozandó olvasmányokat, és tök felesleges mondatokat, szavakat magoltat be a segítségükkel. Arra koncentrálnak, amit a diák még nem tud – és nehéz, mondjuk eredeti cikkekben vagy irodalmi szövegekben mindig jócskán van olyan – , nem pedig arra, amit már szótár nélkül is ért, vagy amit magától tudna produkálni a megadott minták alapján.

– A fordítás gyakran félrevezető és pontatlan.

Már sokszor írtam, hogy fordítani nehéz, talán a legnehezebb. Nehezebb, mint hallott szöveget megérteni, vagy a globalizációról és az EU-ról beszélgetni tanult anyanyelvi kollégánkkal.

Sokkal nehezebb dolga van annak, aki a kigondolt magyar nyelvű mondatot akarja angolra lefordítani, mint aki megtanult angolul gondolkodni.

Az előző írásban nagy vonalakban megmutattam, miért sokkal hatékonyabb rögtön célnyelven tanulni az idegen nyelvet.

Joggal kérdezheted: ha ennyivel jobb ez a módszer, akkor miért a fordításos-nyelvtani magyarázós nyelvtanítás az általánosan alkalmazott?

A magyarázat  a történelemben rejlik: a középkori latintanítás miatt.

Genesis-Latin1

Az 1500-as évek elején a latin volt a legelterjedtebben tanított idegen nyelv, politikai és akadémiai fontosságának köszönhetően. Azonban a század folyamán lassan elkopott jelentősége, és szerepét átvette az angol, olasz, francia. Innentől teljesen megváltozott az ok, amiért az iskolákban továbbra is latint tanítottak: nem az volt a szerepe többé, mint eleinte, vagy mint ma az angolnak: hogy kommunikáljanak rajta, hanem pusztán az elme, az intellektus élesítésére, pallérozására használták. Magyarul: kizárólag azért latinoztak (és görögöztek), hogy okosabbak legyenek.

Hogyan is történt ez pontosan?

Ezeken az órákon a tanár elmagyarázta a nyelvtani szabályt, majd  klasszikus irodalmi szövegeket (Scipius, Cicero, Augustus…) olvasva és fordítva alkalmazták ezeket a szabályokat.

Beszélgetésről szó sem volt!

Néhány további jellemzője:

– a tanítás a tanuló anyanyelvén folyt,

– a szókincset kétnyelvű szólisták formájában tanulták (ragozással együtt),

– a nyelvtant alaposan és részletekbe menően magyarázták,

– a fókusz a morfológián (alaktanon) és a szintaxison (mondattanon) volt,

– már a tanfolyam kezdetén bonyolult irodalmi szövegeket olvastak,

– a gyakorlás főleg egyik nyelvről a másikra fordításból állt.

Fogadni mernék, hogy ha részt vettél már bármilyen nyelvi kurzuson, egy vagy több ismerősen hangzik a fenti listáról. De mennyire voltál sikeres velük?

Ám ha ilyen idejétmúlt és haszontalan ez a tanítási stílus, akkor vajon miért olyan elterjedt még mindig?

Nyilván vannak előnyei is: a fordítás a legegyértelműbb módja a szavak és a nyelvtan megmagyarázásának, a diákoknak semmi nehézséget nem okoz az óra megértése, és elég sok munkát is megspórolnak maguknak, hisz a tanár mindent az anyanyelvükön mond.

Szerinted hogy fog tudni kérni egy pohár vizet az, aki ezekkel a módszerekkel tanul?

Források:

My English Pages: Grammar Translation Method

Wikipedia

A tanár és az ember

Olyan vagyok, mint Shrek, avagy a hagyma és a héja: több én lakozik bennem.

Az egyik tanár, a másik ember, nyelvet tanul maga is.

A tanár optimista. Elhiszi és hirdeti, mindenki meg tud tanulni egy másik nyelven, hisz megtanult az anyanyelvén is, nincs különbség.

Az ember realista. Látja: lassú és feledékeny és elfoglalt és lusta.

A tanár hisz az input erejében, a holtidők kihasználásában, az úton-útfélen való nyelvtanulásban, sőt, nyelvelsajátításban.

grammar invented

Az embernek zsong a feje, próbál a családjára, a tanításra és egyéb feladataira koncentrálni, és ha holtideje van, örül, hogy haj van a fején, nemhogy gondolat benne?…

A tanár gusztustalanul lelkes és ujjongó, és erőszakosan igyekszik mindenkit megfertőzni anglicizmusával, nyelvmániájával és módszertani meggyőződéseivel.

Az ember finnyás, rezignált és végtelenül fáradt.

A tanár tudja, olyan a nyelvtanulás, mint a szex: hiába nézed vagy olvasol róla, csak új jössz bele és élvezed, ha csinálod.

Az ember megnyitja a youpornt a wikipedia német nyelvtanról szóló oldalát és végigolvassa.

A tanár tapasztalta: minél kezdőbb szinten van valaki, annál nagyobb szüksége van segítségre, tanárra, és csak ahogy fejlődik, válik fokozatosan egyre önállóbb nyelvtanulóvá.

Az ember tagadásban van: ragaszkodik a német egyedül tanulásához, de miután hetek óta nem válaszolt nehezen szerzett német ismerőse emailjére, kezd megbicsaklani a lába.

A tanár 5 éve csak angolul tanítja az angolt, és látja az iszonyatos különbséget az angolul gondolkodó és a magyarról fordítgató nyelvtanuló között – az előbbi javára.

Az embernek nincs senkije, aki kézzel-lábbal elmutogatná, elmagyarázná, lerajzolná, elénekelné, amit nem ért, ezért sűrűn lapozgatja a német-angol szótárt.

A tanár a minél intenzívebb nyelvtanulásban hisz: napi 6-8 óra alatt, összesen 800-1000 órában képes középfokra eljutni egy átlagos képességű nyelvtanuló is, sokkal inkább, mint heti 2×2 felosztásban ugyanez, nyújtva, mint a rétestésztát.

Az embernek nincs alkalma intenzív német tanfolyamra járni, ezért vagy magántanárt fogad, vagy beiratkozik egy kétes kimenetelű nyelviskolába.

No megyünk és lebunyózzuk 🙂

Nemrégiben írtam arról, miért sokkal nehezebb fordításon keresztül megtanulni egy idegen nyelvet.

Mert a fordítás külön mesterség.

Művészet.

Épp erről (is) szól Lobo interjúja olvasónaplóján Kleinheinz Csilla szerkesztő-író-fordítóval. Olvassátok el.

“Mert nem elég nekiülni és csinálni, nem elég egy, két, három, tíz könyvet lefordítani. Minden író más hangon szólal meg, mindegyik tanít valamit, és soha nincsen vége a tanulásnak. Fordítottam számítógépbe és füzetbe (amit aztán be kellett gépelnem), szerepjáték-szabálykönyveket, társasjátékokat, regényeket, novellákat, összesen 42 könyvet (ha el nem számoltam magam), és még mindig úgy érzem, hogy van mit tanulni a szakmáról.”